Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet

a 6. huszárezred Körner Adolf vezette százada138 megrohanta a hátráló lovasosztályt. A két fél hadijelentéseiből azonban egyértelmű, hogy a cs. kir. hídőrség Kazinczy csapatainak megjelenését követően, gyakorlatilag védekezés nélkül vonult vissza. Ottinger hadijelentése szerint a hídőrséget egy kétszer olyan erős (tehát félszázadnyi) huszárkülönítmény vetette vissza, miután ekkor már a befagyott Tiszán át a magyarok valamennyi oldalról benyomultak a városba. Egy visszaemlékezés szerint a magyar csapatok segítségére volt maga a lakosság is, amely előszedte elrejtett fegyvereit, s a padlásokról lőtte a vérteseket, illetve kaszára-kapára kapva támadta meg a visszavonulókat.139 Ezt azonban a cs. kir. hadijelentések nem említik. A magyar hadijelentésben foglaltakból úgy tűnik, hogy a hídőrséget nem a Hertelendy-hadosztály lovassága, hanem a Kazinczy által a városba küldött egy osztály (két század) lovasság (ennyiben Ottinger hadijelentésének becslése pontos volt) kényszerítette visszavonulásra. (A magyar hadijelentés szerint nem egy, hanem két század vértesbe és két ágyúba ütköztek a huszárok.)

Mindenesetre, az 1. (Császár) huszárezrednek Kazinczy által a városba küldött két százada a visszavonuló cs. kir. lovasságot üldözve, átszáguldott a városon, s szembetalálta magát Ottingernek a város mögött felállított lovasságával. A nagy ködben a huszárok nem vették észre, hogy Ottinger bal szárnya előtt a 7. (Hardegg) vértesezred Algyay József őrnagy vezette őrnagyi osztálya állt fel, amelynek az volt a feladata, hogy a városból visszavonulókat felvegye, s megakadályozza a magyarok kibontakozását a városból. (A huszárok közeledtére állítólag egy közhuszár által véletlenül elsütött karabély hívta fel a vértesek figyelmét.) így a vértesosztály a huszárosztály oldalába, illetve hátába került, s az összecsapásban a Császár-huszárok hátrálni voltak kénytelenek, miközben több halottat, valamint foglyokban egy századost (Andreossy Alajost) és 5 közhuszárt veszítettek.140 Perczel január 23-i

KRASZNAY P. 1998. 73. p. - Krasznay szerint a hídőrségnél gyalogság is volt, ami nyilvánvaló tévedés.

DÉKÁNY R. 2004. 31. p. A Dékánnyal együtt a 25. honvédzászlóaljban szolgáló Krasznay Péter nem említi ezt az epizódot. KRASZNAY P. 1998. 73. p.

Ottinger: Relation über das Gefecht bei Szolnok am 22. Jänner 1849. (Törtei, 1849. jan. 31.) Közli HERMANN R. - KLETECKA T. - GMOSER, E. - LENKEFI F. - TEPPERBERG, C. - SZIJJ J. 2005. 194-195. p.; LÁZÁR Zsigmond ezredes: Operations-Journal des Kürass. Rgmts. Graf Wallmoden-Gimborn No. 6. vom 10-ten Oktober 1848. bis 16. August 1849. (Kecskemét, 1850. febr. 24.) KA AFA Karton 1940. SA. u. J. 1849-13-17.; Josef VICTORIN 1879. 318. p. (Eszerint Andrássy [!] századoson kívül 18 huszár esett fogságba); Alfons Freiherr von WREDE, 1906. 497- 498. p. Az elsütött karabélyra lásd J. W. WARRE TYNDALE, 1850. 116-117. p. Andreossyra Id. BONA Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. I. köt. Bp. 2008. 103. p.

241