Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - NOVÁK LÁSZLÓ FERENC: Nemesi ellenállás a Jászkunságban, különös tekintettel Jászapátira
iszonyodtak, mert Tajti Istvány Dósa György, Utasy Mihály, Bállá János és Boros Fér: Lakossaink, hírünk tudtunk nélkül, Dorozsmai hasonlóan nyughatatlan Lakos Kiss Mihályal együtt 7ik Júliusban Ünneplő ruháikban fel öltözvén, Kotsira ülvén, Kotséri Pusztánkra fegyveres kezekel 3 Puskákkal, fokosokkal lementek, 8ijc Júliusban viradóra a város vetéseiben ellenség módgyára, a felső ökör Csordát, és Ménest belehajtván, azt azzal mind öszve törették, és fel étették, az nem lévén elég, a felső Csárdás kezén árendában lévő plága földekben talált vetéseketis a felső Gulyával öszve törették, a mi több a Gulyások előtt azt declarálták, hogy ha az öszve töretett életbűi Boglyában tétettettneis valamely rész, boglyákat fel fogják gyújtani, a mintis Bállá János égő pipájára tsóvát tartván, úgy fájta reá a tüzet, hogy azal a' Csárdás boglya szénáját fel fogja gyújtani, de sírva könyörögvén, kezeit tsókolván feleségével együtt Bállá Jánosnak meg engedett, sem a pajtáját, sem a boglyáját fel nem gyújtotta”. A városi tanács jelentette az esetet a Kerületnek, s vizsgálatot kért tőle.71 A súlyos cselekmény kivizsgálására a Kerület Horváth Péter alkapitányt küldte Apátiba, de a tiszti deputáció dolgavégezetlenül távozott, mivel a vétkeseket nem találták otthon, ezért július 16-ra Berénybe rendelték őket. A nádor két leiratot küldött a Kerülethez. Az egyik a Tajthyék 1819-es beadványa volt, amelyet rágalmazásnak ítéltek meg, s a másik leirat pedig a kocséri eset kapcsán a vétkeseknek a jász főkapitány elé történő idézését tartalmazta. A kerületi közgyűlést július 28-ra hívták össze. Az Apátiba előző nap kiküldött kerületi emberek nem tudták teljesíteni megbízatásukat, a meghívást csak Utassy Mihálynak és Kiss Jánosnak tudták átadni, akik becsmérlő szavakkal utasították azt el. Tajthy István és társai is megjelentek, mintegy százan, s a kerületi hajdúkat alaposan elverték. A közgyűlés ezek után Dósa József jász kapitányt és Makó Lőrinc főadószedőt - mindketten apáti illetőségűek voltak - küldték a lázadás lecsillapítására, azonban ők sem értek el sikert. Dósa György és Kiss János, kijelentették, nem mennek Berénybe, s kikeltek az apáti tanács és Ozoroszky ellen, hangoztatva, hogy a királyi döntésig folytatják az ellenállást. JNSZML Jászapáti Tanácsülési jkv. 1819/21. 342. sz. 162-165. p. 147
