Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - NOVÁK LÁSZLÓ FERENC: Nemesi ellenállás a Jászkunságban, különös tekintettel Jászapátira
Fő Tiszt Úrnak Februarius Holnapnak 29k napján be mutattni, méltóztatott is tisztelt Fő Tiszt Ur folyó Hónak lső napján a Ns Tanátsnak e' béli kérését tellyesiteni, és meg erősíteni 31 Az apáti városi tanács elöljárói súlyos vétkeket követtek el. A sikkasztásban a főnótárius mellett Lóczy Mihály főbíró is részt vállalt. Nem véletlen, tehát, hogy az apátiak elégedetlenkedtek a tanácsi vezetőkkel szemben. Ez a mentalitás rendre megnyilatkozott a későbbiek során is. Különös célponttá vált Ozoroszky János, aki időközben főnótáriusi tisztségre emelkedett. Ozoroszky igyekezett vagyont szerezni Apátin, földet és egyéb ingatlant vásárolni. Tekintettel arra, hogy nem helyi redemptus, herényi illetőségű, ez nagy ellenzést váltott ki, melynek fő hangadója Tajthy István volt, jóllehet a másodszori földmérésen jelen volt testvérével, s többedmagával, megtámadták a szerzeményeket. Az 1811. december 28-án tartott tanácsülésen napirendre kerültek a főnótárius birtokszerzeményei is: „Farkas Gábor János meg jelenvén, élő nyelvével vallást tett: hogy Ozoroszky János Ord Not Úr nékie mostan el kerülhetetlen szükségében, a sub Nris 409 Ao 809.408, Ai 811. örökössen meg vett 3/16.sessio Földeinek árán 4741 f. 30 xrkon felül újonnan ki mutatott Kertye, garádgyájának tsinálására, fel állítására, és egyébb haszon vételére egy kazal Búza szalmát, mely Farkas Antal árvája Keniben le rakva vagyon, hogy jó tévőségét, és erántam való való akarattyát továbbáis meg mutassa, önként adott, és ajándékozott. ”. A tanács helyben hagyta az adásvételt, s úgy döntött, hogy „egyéb eránt pedig Nztes Ozoroszky János Ord Notar úrnak, és JNSZML Jászapáti Tanácsülési jkv. 1796/97. 76. sz. 22-23. p.; A további vizsgálatok súlyos bűntényre világítottak rá. Megállapították, hogy az „1794/95k Esztendőben amidőn ezen Város Fö Tisztelendő Egri Kanonok Pál András Úrtúl 2000. jkot, a szegényeknek táplálására költsönzött ezen pénznek fel vételére ki hozására Nagy Jósejf, és Pávay Imre lévén Egerbe be küldve, a midőn ezek azon summát ki hozták, ők, és Lóczy Mihály Biró 100. és 100. minyájan pedig 300. fkát alattomosan magoknak ki vettek, mellyeknek, hogy a cassába héja ne légyen, a Város szükségére egyik Lakostulis, másiktúlis vett szénáknak, és szalmának árát anyi pénzel felyebb tették, a Bírói manuálét e keppen meg hamisítván [...] Nagy Jósejf és Pávay Brodanovich Györgyiül egy és egy mázsa sót, nem külömben 9. és 9 fkát, mind ketten pedig 2. Mázsa sót, és 18. fkát vettek fel, mellyeket a Kereskedőnek Ausczugálissába hogy a Város fizette, be szúrták, és a képpen publicumot meg tsalták”. (JNSZML Jászapáti Tanácsülési jkv. 1796/97. 81. sz. 26-21. p.) A három vétkest elítélte a Hármas Kerület bírósága, s ezt rögzítették a városi jegyzőkönyvben is 1798. március 20-án: „Pavay Imre mai napiul számítandó, és a Jurisdictionál Vasban kitöltendő egy esztendei Temleczre, Nagy Jósejf pedig fél esztendei; Lóczy Mihály pedig 3. Holnapig tartandó Aristomnak a Jurisdictionál leendő el szenvedésére itiltettnek és sententiáztatnak”. JNSZML Jászapáti Tanácsülési jkv. 1797/98. 149. sz. 230-235. p. 123
