Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása
nagyjából hasonló álláspontjának valamely variációjához lehetséges eljutni. Azonban meggyőződésünk, hogy ilyen kérdések eldöntésénél nem elégséges csak az írásos forrásokra támaszkodni, valamennyi rendelkezésünkre álló forrást elemeznünk kell, együttesen lehetséges és szükséges figyelembe venni azokat, s így felvázolni a belőlük levonható tanulságokat. A jászok betelepedésének időpontjára vonatkozóan az írásos források mellett régészeti leletek is rendelkezésünkre állnak, mégpedig a négyszállási I. II. számú, a jászágói és a jászdózsa-kápolnahalmi (hajóhalmi) templom körüli temetők, valamint jászberény-tetemházi (jászboldogházi) ásatás megmaradt dokumentációja és leletanyaga. Mindegyik temetőnek van biztosan keltezhető XIII. századi rétege. Közülük a négy szállási I. számú és a jászágói temető biztosan pogány szállástemetőként keletkezett, mert a XIII. században olyan területen létesítették, ahol semmiféle korábbi régészeti jelenség nem volt tapasztalható. Tehát szűz földön nyitottak új temetőt. Egyértelmű, hogy a tatárjárást szerencsésen átvészelt, magyar populáció nem kényszerült volna arra, hogy ősei temetőjét elhagyja, s újat vegyen használatba. Akik a tatárjárást követően új temetőket nyitottak, azok a betelepedő jászok voltak. De a négyszállási II. számú, a XII. századtól keltezhető, és a boldogházi „magyar” temetőben is bizonyíthatóan a jászok folytatták a XIII. század második felétől a temetkezést.461 Ezek a régészeti bizonyítékok jelenleg cáfolhatatlanok, s arra utalnak, hogy a jászok a XIII. század második felében bizonyosan itt voltak a Jászságban. A legkorábbi régészeti leleteik alapján tehát biztosan következtethetünk arra, hogy a jászokat is IV. Béla telepítette be országába, s feltehetően nagyjából arra a területre, melyet a tatárjárás után megszálltak. Azonban a tatárjárás következtében a betelepedés feltételei lényegesen megváltoztak. A királyi birtokok, amelyekre eredetileg telepítették őket, 1239-ben legalábbis részben, ha nem egészben, népesek voltak, s közéjük ékelődtek a nemesek, várjobbágyok és az egyházak birtokai. A tatár sereg felvonulásának következtében a Tisza síksága, főként pedig a Muhiról Pest felé vezető főút széles sávja elnéptelenedett, s nagyrészt lakatlanná vált a későbbi Jászság területe is. így a feltehetően a kunokkal együtt visszatelepedett jászok egyedüli SELMECZI L. 2005. 565-586. p. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy fentebb kifejtett nézetünkkel egykoron Kristó Gyula is egyetértett, aki hangsúlyozta, hogy a helynevek alkalmatlanok történeti következtetések levonására olyan időszakokra, amelyekre nincsenek írásos forrásaink, azonban a régészettel kapcsolatos álláspontja ebből a szempontból pozitív volt. Úgy vélte, hogy a régészet valóban alkalmas lehet főleg nagy populációt magukban foglaló, több nemzedéken át használt temetők gondos elemzése révén a népességcsere kimutatására. KRISTÓ Gyula: Telepítés és államalapítás. Tanulmányok Karácsonyi Béla hetvenedik születésnapjára. Szeged, 1989. 52. p. 100
