Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
beültetését - amint már írtuk - „berakás”-rak, a szőlőtőkékből kialakított sorokat járásnak nevezték. Tulajdonképpen a szőlőművelés emléke a gyümölcsöskert területmértéke, amelynek Karcagon a mai napig „sor” a neve. Egy 1811. évi adat szerint a ,fél nyilas” területű szőlő 12 sorból állott.62 A kert létesítése elsősorban a borkészítés céljait szolgálta. A gerággya közelébe, (a tilalom ellenére) s itt-ott a szőlő közé is ültettek ugyan gyümölcsfákat, de az 1870-es években megjelenő filoxeráig a szőlő volt benne a meghatározó. A kert növényeinek arányára a legjellemzőbb az a feljegyzés, amely szerint a korábban eladott szőlőföld visszavásárlásakor a visszaváltó a területen található 1450 tőkéért (6 xrjával) 145 forintot, az ugyanott lévő 12 fáért pedig darabjáért 2 fr. 24 krajcárt fizetett.63 A szüret őszönként mindig a tanács engedélyével kezdődhetett, az egyéb kerti gyümölcs és zöldségfélék leszedését nem szabályozták. A „szüret” szó előzményét a régi szóhasználatot két kiragadott példa mutatja. 1740-ben írják, hogy Barla György szőlőjének „az termése bészűrettessék” a város számára. Ugyanezt olvassuk 1810-ben, amikor az eladó kiköti, hogy a vásárló „a1 Szőllő mostani termését is nékem adja áltál, 's részemre bé szűrni engedi” A lopásokról felvett jegyzőkönyvi tételek igazolják a szőlő fogyasztását, igazi haszna a borkészítés volt (lásd az italoknál). Nézzük, milyen gyümölcsfákat találunk a korabeli kertekben. A legújabb, s manapság is a legnagyobb mennyiségben termő kerti gyümölcs Karcagon a szilva. A vizsgált időszakban talán még nem volt ilyen arányú és tömegű, de jelentős súllyal bírhatott. 1790-ben Örvendi Jánosné kertjéből kivágott gyümölcsfák között „két termő baraczk fa, két szilva fa és három meggy fa” találtatott.65 Ez a felsorolás, akár amolyan keresztmetszet is lehet a kertek gyümölcsfáiról.66 1778 nyarán a kertben „korhelykedő” legények a lakosok „termő szőlleit öszve gázolták”, egy gazda „almáját egy fárul egészen le rázták”.61 (Ez a korán érő, édes, v. „borízű” alma ma is ismeretes még. Nyári gyümölcs, vagyis nem elálló, elraktározni nem lehet.) Közvetett JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1772. április 6. Uo. 1811. március 23. 128. sz. JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1816. szeptember 16. 542. sz. JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1740. október 12.; Uo. 1810. október 27. 413. sz. JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1790. július 17. 324. sz. A jegyzőkönyvek adatai leginkább ezekről a gyümölcsfákról szólnak. JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1815. március 11. 187. sz.; Uo. 1816. szeptember 23. 553. sz.; Uo. 1821. június 9. 307. sz. valamint Karcagi Református Egyházközség irattára A. 32. sz. Szerződés az eklézsia szőlejének „építése eránt”. Kelt: 1787. március 19. JNSZML Kg. V. lt. Tanácsülési jkv. 1778. július 26. 140
