Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
lstványtól" ,26 * így van 2 léc földje Szánkkal együtt. Almási tehát a tőkeföldet és annak járulékát megkapta, miáltal redemptus lett, Rugai Judit pedig redemptus feleség, aki büszkén ölthette magára a redemtusokat megillető rókaprémes mentét, s foglalhatta el helyét a redemptusok sorában, a templomi padban. Hasonló mentalitás fedezhető fel a kunmadarasi Papp Ilona és Papp Erzsébet kijelentésében, akik deklarálták, hogy „szüleiktől maradott ingó és ingatlan jószágukbul valami tsak illette volna őket, azok helyett, hogy tsak férjeiket redemptusoknak tehessék mindenik hat, hat Rfra földdel megelégszik".27 Ezek az asszonyok a külön vagyonukról mondtak le a rangért, amit a redemtus férj jelentett számukra. Talán éppen a vagyont gyarapítani hivatott közös gondolkodás hiányára utal Lovas Pál, amikor feleségét a bíró előtt annak hangoztatásával szidalmazta, hogy az asszony nem gazdának inkább sátoros cigánynak való.28 Kunszentmiklós 1814-es vagyonösszeírásában minden birtoknál feljegyezték, ha a földet a férj és a feleség közös pénzből vásárolta. Például, P. Horváth András neve után azt olvashatjuk, ,feleségével Kovács Erzsébettel együtt vett 3 láncot örökösen Baky János úrtól, utánjáró Szánkkal együtt”.29 Ugyanitt írják, hogy Sinkovits Mihályné asszony ,,férjével együtt vett Balog György kovácstól 4 léc földet". Sinkovitsné a közös vásárláson kívül még három parcellát birtokolt, de azok közül egyiknél sem jegyezték be a közös vásárlást. A kunszentmiklósi földvásárlások is bizonyítják, hogy a Jászkun Kerületben elismert jogeset volt a közös szerzemény.30 A jászkunsági végrendeletek és adásvételek egyértelműen alátámasztják a közszerzemény elismertségét. Számos végrendeletben olvasható a „közösen szerzettük" fogalom, s hagyományozások is történtek e címen. Igaz, legtöbb esetben, amikor a végrendelkező a közös szerzeményre hivatkozva örökíti a föld egy bizonyos hányadát, a közszerzemény okirattal igazolható, tehát az öröklési jog kivételezett körébe tartozik. Az adásvételeknél az örökvallásokban mindig feltüntették, ha a feleség földszerző volt. A földtulajdonra vonatkozóan a közszerzemény hiteles dokumentálása a férj halála esetén perdöntő lehetett az özvegy öröklési jogosultságának elismertetésében. BKML Kunszentmiklós iratai, 301. g-6./1814. JNSZML Kunmadaras iratai, Rsz. 1. p. 150. 1772. febr. 22. JNSZML Túrkeve lt. Tanúvallomások jegyzőkönyve 1742-1783. 170-171. p. 1750. dec. 11. BKML Kunszentmiklós It. V. 301. g.-6. A magyar jogtörténet irodalom nem ismeri el a jászkun közszerzeményt. Lásd: CSIZMADIA Andor - KOVÁCS Kálmán - ASZTALOS László: Magyar állam és jogtörténet. Bp., 1975. 26 27 28 29 30 92
