Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
kívánt elhelyeztetni. A főtisztek a vendégfogadóban, „tisztességes ebéddel”, a közvitézeket pedig „fejenként fél font hússal és egy itze borral” várták. A Kerületek székvárosába számosán megcsodálták a fekete csákót és a sárga gombbal-zsinórral díszített, világos kék mundért viselő insurgenseket, az ütközeteket megjárt kardjaikkal, pisztolyaikkal és fokosaikkal együtt. A visszatérést követően már csak az insurgens sereg feloszlatása maradt hátra. Ezt a Félegyházán 1810. január 16-17-re tervezett Generális Gyűléssel kívánták összekapcsolni. A Szabad Lovas csapat elbocsátását is ekkor tervezték megejteni. Január 17-én a Districtusok egységei - a kerületi tisztikar és Gosztonyi generális jelenlétében - a kibontott archivumi zászlóval még utoljára felsorakoztak. A köszöntés és a hála szavai után a főtisztek pénzjutalmat, a közvitézek pedig elbocsátó bizonyságlevelet kaptak. Egy szép ünnepséggel zárult le az 1809. évi insurrectio, természetesen a résztvevők nem gondolhatták akkor, hogy a Jászkunságban ez marad az általános felkelések utolsó katonai * 00 mozzanata is. Néhány nap múlva jóleső érzéssel olvashatták a kerületi communitasok József nádor december 18-án írott levelét, melyben mint fővezér, és mint főispán köszönetét mondott a nemes sereg helytállásáért, a Districtusoknak pedig azon segítségért, mely során „olly lovasságot állítottak fel, amelynek száma s minősége minden várakozást felül haladta”. „Kedves Bajnok Társaimat ezen Kerületeknek kezébe adom” - írja a főherceg -, hogy fogadja az őket „testvéri hajlandósággal és azon hálaadással, melyet érdemlenek azok, kik a hazáért tervezték megejteni”. Január 17-én a Districtusok egységei - a kerületi tisztikar és Gosztonyi generális jelenlétében - a kibontott archivumi zászlóval még utoljára f elsorakoztak. A köszöntés és a hála szavai után a főtisztek pénzjutalmat, a közvitézek pedig elbocsátó bizonyságlevelet kaptak. Egy szép ünnepséggel zárult le az 1809. évi insurrectio, természetesen a résztvevők nem gondolhatták akkor, hogy a Jászkunságban ez marad az általános felkelések utolsó katonai mozzanata is.91 Szükség is volt egy-egy köszönő szóra, egy-egy elismerő hírre, hiszen a háborús körülmények a lakosságot tűrőképességének csaknem végső határához juttatták. A nádori levél szívhez szóló és lelkesítő volt. Jól érezhető belőle az a közvetlenebb kapcsolat is, amely a nádor és a jászkunságiak között mindig is fennállott. Az ilyen dokumentum mindig becses iratnak minősült a JNSZML Jászkun Kér. Insurr. jkv. 1809-10. 476-485. pont. - Általános felkelést többet nem hirdettek meg Magyarországon. Részleges insurrectio keretében azonban a Jászkunság még 1812, 1813 és 1814-ben is jelentős erőket mozgósított, összesen mintegy 1350 lovast. (JNSZML Jászkun Kér. ir. (!) 4. kötet 220. sz. rsz. 793.) JNSZML Kunszentmárton Prothocoll. Curr. 1810. 54/569-573. rsz. 295. 72
