Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
Alig hagyta el a Kerületeket az egyik sereg, máris várták tőlük a következőt. Ennek a teljes létszámmal történő bevonultatása (305 lovas) 1809 augusztusában történt meg. S már szeptemberben megkezdték az ún. második statio szerinti 305 fő verbuválását. A létszám kiállítása azonban igen vontatottan haladt. A Districtusok október 8-i jelentéséből tudjuk, hogy összesen is csak 174 katonát toboroztak ekkorra össze a helységek, akik közül 163 főt a Radeczky lovas ezredhez már el is irányítottak.85 A verbunk akadozása érthető, hiszen igen jelentős személyi és anyagi erőket kötött le közöttük a már 1809 nyarára felállítani rendelt ún. „Belső Bátorságra ” ügyelő lovas és gyalog lakosok összeírása, az azokhoz szükséges fő- és altisztek megválasztása, fegyverzetük, rendjük kialakítása s az egész önvédelmi rendszer működtetése. A belső biztonság, a „közbátorság” az 1805. évi insurrectio idején is teljesítendő feladat volt. Azon év novemberében, pl. Kunszentmiklóst „a közbátorság fenntartására 4 tizedre osztották fel, s mindegyikbe 10-10 megbízható embert állítottak vigyázónak”. 1809-ben azonban az önvédelem sokkal nagyobb szerepet kapott, különösen akkor, miután az ellenség átlépte az ország határát. A hátország ilyen irányú védelmére felállított egységek gyakorlati képességét - szerencsére - a körülmények alakulása nem tette valójában próbára. A róla történő intézkedés a bölcs döntések közé sorolható. Talán csak a mértékén lehetne vitatkozni, a lakosság tűrőképességére is gondolva. Rendkívül jellemző a jászkunságiak beállítottságára és a katonai kötelezettségről vallott szemléletére, hogy a belső bátorságra ügyelő alakulatokat is döntő mértékben redemptus lakosokból szervezték meg. Példaként említjük Apátit, ahol 1809. július 5-én a 610 fő (!) rendfenntartó, vigyázó közül csak 10 % volt irredemptus.86 Az Állandó Bizottság azt is megszabta, hogy a vigyázok lehetőleg egyforma ruhában - kék laibliban és nadrágban, fekete magyar süvegben - szolgáljanak. A szakaszok élére obsitos katonákat állítottak. A toborzásnál a nemesi felkelés szabályai szerint jártak el, ezért ezt második insurrectionak is nevezték. Az első készenléti szemlét még március hónapban megtartották. Berényben a jászok összesen 214 fővel vettek részt. Az egyes helységek csak „részalakulatokat” küldtek. A kiskunok nagy ellenállás után csak június 1-jére toboroztak össze 614 lovast. (A nagykunokról nincsenek adataink.)87 A Kerületek 1809. június 23-án kaptak közvetlen tájékoztatást a már vesztes csata utáni insurgens seregük körülményeiről. Gubtsy kapitány JNSZML Jászkun Kér. Insurr. ir. Fasc. 2. No. 198. és 318. (okt. 21-i levél). 86 JNSZML Uo. Jászapáti Katonaáll. ir. Fasc. 5. No. 23. és 16. 87 BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1990. 316.; Részletesebben: BOTKA J. 2000. 148-149. p. 70
