Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: I. világháborús haditettleírások Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Vitézi Székének iratanyagában
ágyúinkat, zöld gallyal pedig betakartuk, hogy az olasz észre ne vegye, hogy mi van ott és csak 1918. június 15-ére virradó éjjel raktuk össze az ágyúkat, akkor kora reggel, mielőtt a gyalogság megkezdte volna a támadást. Nekünk előzőleg direkte lövésekkel kellett lőni az olaszok állását, mikor a gyalogság támadásra ment, nekünk egy kicsit szünet volt és azután ismét lőni kellett direkte lövéssel. Ez így ment egész nap, de már akkor nagyon megfogytunk. Én harmadmagammal maradtam az ágyúmnál, ezért kaptam az I. osztályú ezüstérmet. Ebből az állásból elmentünk a „col caprile”45 hegységre. Ott voltunk 1918. októberben és október 24-én itt ért bennünket az olasz támadás. Én 26- án megsebesültem, de azért az ágyút nem hagytam ott. Akkor két napon keresztül állandóan tűzben voltunk, én október 31-én hajnalban mind a négy ágyút magam felrobbantottam, hogy az ellenség kezébe ne kerüljön épen, mert ez parancs volt. vitéz K. Szabó Imre ” Szigetvári Mihály - Karcag (1. honvéd tábori tüzérezred) Fegyvertény (1) „Volhiniában 1916. évi június 6-án Galuzia mellett Optovánál az oroszok erős támadást intéztek a 11. honvéd lovashadosztály ellen, mely hadosztálynak tüzér ezredénél én, mint lövegirányzó szolgálatot teljesítettem. Du. 4 órakor az oroszok a tőlünk jobbra lévő hadosztálynál áttörtek, amit egy arra menekülő légionista úgy jelentett, hogy lövegemhez érve kérdezte, miért nem menekülünk, már itt az orosz. Én őt jelentéstételre ütegparancsnokom, Kopeczky Viktor főhadnagy úrhoz utasítottam, aki ezen jelentést az ezredparancsnoksághoz továbbította. Az ezredparancsnokság az áttörésről azonban még semmit sem tudva, ezen ember letartóztatását rendelte el. Ennek megtörténte után 30-40 perc múlva ütegünket, mely teljesen a hadosztálynak jobb szárnyán az ellenséget oldalt tüzelve állott, a jobbról előrenyomuló oroszok hátba támadták, mire ütegparancsnokom a jelentéstétellel egyidejűleg a visszavonulást elrendelte. Mielőtt azonban a fogatok a lövegekhez értek volna, az oroszok kb. 50-60 méterre értek a lövegekhez és az üteget hátba tüzelték, mely tüzelés következtében a legénység közt nagy zavar keletkezett, mire én, Csorba János szakaszvezető, Budás János és Kiss István tüzérek a lövegeken lévő karabélyt ragadtunk és mint lövegfedezetül ott lévő néhány fő Caprile: A Dolomitok egyik hegycsúcsa Assiago város közelében. 533
