Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: I. világháborús haditettleírások Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Vitézi Székének iratanyagában
Bizonyítvány (Másolat az eredetiről) „Mi, akik a szenvedésben osztályosaik, a Hitben pedig testvéreink nekünk, oly becse bizalmából a nikolsk-usszuriszki magyar hadifoglyok protestáns egyházközségének ez idő szerint való elöljárói vagyunk, eme hivatásunkkal járó kötelességünknek ismerjük, hogy most, midőn véges emberi számítás szerint bár, de a Mindenható Isten véghetetlen jóságába vetett mélységes bizalomtól is sugallva úgy érezzük, hogy szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal teljes hadifogságunknak a végére érkeztünk, kisded egyházunk buzgó munkásának, Nagy László karcagi református tanító úrnak közöttünk kifejtett munkásságáról ünnepélyesen és nyilvánosan is bizonyságot tegyünk. Vajúdó korunknak világot megrázó eszmeáramlatai nem hagyták érintetlenül a hadifogolytáborok különleges életét élő világát sem, sőt bátran állíthatjuk, hogy megrázó és felforgató hatásukat épp itt éreztették talán legjobban. Az elzárt, elnyomott és folytonosan tépelődésre kárhoztatott fogoly lélekben emberileg érthetően igen termékeny talajra találtak azok, hisz az a természetellenes, elzárt életmód, embertelen bánásmód, majd pedig a másik véglet, a szabadosságig menő szabadság még a legjózanabb ítélőképességet s a legszilárdabb erkölcsi alapokat is erősen próbára tette. Bizony oly időket éltünk át, amelyekre ráillenek az írás szavai: „Lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat. ” (II. Tim. IV. 3.) Az erkölcsi erőnek micsoda nagysága, az élő hitnek micsoda ereje kellett hát ahhoz, hogy ilyen viszonyok között az igehirdetést valaki szájába vegye. És Nagy László ezt tette. Az ő érdemeinek lekicsinylése volna az, ha mi itt megkísérelnénk tételről tételre felsorolni azokat a dolgokat, amelyekben ő foglalatos vala. Erre szűk volna ennek a levélnek a kerete. Éppen ezért általánosságban itt említjük meg, hogy mindenütt és mindenhol, ahol és amikor csak erre szükség volt, az elsők között azon igen kevesek között, kik szóval, tettel, fáradsággal nem kímélve, veszélyt nem félve, óh, mert ettől sem volt ment itt az Úr szőlőjének munkása, férfias bátorsággal, hitének lángoló erejével, szívének kiapadhatatlan melegével munkálta az igaz ügyet, az evangéliumi keresztyénség és a magyarság szent ügyét. Temetett gyilkos járványok közepette, végezte hivatásszerű énekvezéri teendőit és hirdette az igét. Tobolszk, Habarovszk, Petropavlovszk városok hadifogolytáborai az ő nemes munkájának mindmegannyi tanúi. De a legszélesebb körű munkásságát itt, Nikolszk-Usszuriszkban, mint az Amerikai Keresztyén Ifjak Egyesületének (Y.M.C.A.) ideküldött képviselője által alapított bibliakör egyik szerzője és előadója és az Y.M.C.A. szórakozási 522
