Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Nehogy a reakció idejében észrevegye”. Az 1947-es választási csalássorozat Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
Bár a jász-nagykun-szolnoki csak egy választókerület volt a tizenhatból, mégis elgondolkodtatónak tartom az itt kapott eredményeket, mely alapján az országosan leadott kékcédulás szavazatok száma esetén a 62.981 inkább tűnik lehetséges maximumnak, mint minimális értéknek. Annál is inkább logikusnak tűnik ez, mivel a megyei bizottságoknak sem állt érdekükben, hogy akár az ÁVO-nak, akár az országos pártvezetésnek készült belső jelentéseikben önmagukról sötétebb képet fessenek és teljes kudarcról számoljanak be feletteseiknek, ha az csakugyan nem úgy történt. Épp ellenkezőleg, a fenti elemzés alapján is az tűnik valószínűnek, hogy a kudarc mértékét leplezendő inkább felfelé kerekítették a célszámoktól jelentősen elmaradó valós adatokat, ahogy azt más hasonló esetekben is megtették.74 A végeredmény manipulálása? Befejezésül a szavazás végeredményének vizsgálata maradt csak hátra. Ennek elvégzéséhez elsődlegesen a Keresztény Női Tábor azon petíciója adott inspirációt, melyet a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei eredmény felülvizsgálata és helyesbítése érdekében nyújtott be.75 Példaként elegendő felidéznünk a tagtoborzó versenyeket, melyeknél szintén meghatároztak irányszámokat az alsóbb szervek számára, akik az elvárások nyomása alatt a valóságnak meg nem felelő, túlzó adatokat jelentettek, így az 1947-1948-as tagrevízió során JNSZ vármegyében a papíron lejelentett 42000 nyilvántartott MKP- tagból csupán 32199 maradt. A választási csalások miatti keresetekkel kapcsolatban érdemes újból megjegyezni, hogy míg 1945-ben a Választási Bíróságnak nem kellett érdemi tevékenységet kifejtenie panaszok hiányában, addig 1947-ben több mint ötven petíciót nyújtottak be, melyekről az elkövetkezendő hónapokban kellett döntést hozni. RUSZOLY József: A választási bíráskodás Magyarországon, 1848-1948. Bp. 1980. 481. p. 459
