Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Nehogy a reakció idejében észrevegye”. Az 1947-es választási csalássorozat Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
Az egyik ilyen az a választásokat megelőzően valószínűleg Farkas Mihály utasítására készült terv, melyben jó szokás szerint pontos irányszámokban jelölték meg, hogy hol mennyi hamis szavazatot kell leadniuk az egyes kommunista pártszervezeteknek a párttagság létszámával arányosan. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 9.840-ben határozták meg a csalással megszerzendő voksok számát, melyet 820 aktivista mozgósításával véltek elérhetőnek. Országosan mintegy 208.693 hamis szavazattal kívánták növelni választási eredményüket.65 Szerencsés Károly valószínűsíti,66 hogy a ténylegesen leadott hamis szavazatok száma ehhez a kétszázezres számhoz közelít.67 Ezzel szemben egy másik számadat is közismert a szakirodalomból, mely Péter Gábor - az ÁVO vezetője - választásokat követő, Rajk László belügyminiszternek tett jelentésén alapszik. Gyarmati György például erre az adatra hivatkozik.68 Eszerint az előzetes tervekkel ellentétben mindössze 62.981 hamis kékcédulás szavazatot sikerült leadni a Magyar Kommunista Pártra.69 Ezen belül a jász-nagykun-szolnoki választókerületben csupán csak 1.600 ilyen szavazattal számoltak a választásokat követő helyzetértékelésben.70 Hubai László egyfajta középutat képviselve azt hangoztatta, hogy ezek alapján „szokás” a csalással leadott kékcédulás szavazatok számát százezerre becsülni.71 Bár a választásokat megelőző, országosan több százezres kizárások sokkal nagyobb szerepet játszottak, mégis fontosnak tartottam, hogy a fennmaradt szavazóköri jegyzőkönyveket megvizsgáljam és a hozzájuk mellékelt kékcédulákat elemezzem. Azért is időszerű volt ez, mivel a választások óta eltelt több mint hatvanegy évben és a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben korábban még sehol nem végeztek hasonlóan mélyreható, egy PSZL MKP ir. 274-9/43. 6. lap. SZERENCSÉS K. 1992. 62. p. Annak ellenére, hogy művében más forrásokat és becsléseket is megemlít, így például Boldizsár Ivánét, aki nyolcvanezerre tippelte a kékcédulás szavazatok számát, azonban ezek többségét - egyesek szerint pusztán a kedélyek csillapítása végett - szabályos szavazatoknak tartotta, mivel az egyes választási bizottságok tagjai is sok esetben névjegyzékkivonatokkal szavaztak. SZERENCSÉS K. 1992. 69. p. GYARMATI Gy. 2000. 101. p. PSZL MKP ir. 274-9/43. 4. lap (Ezt a forrást Szerencsés Károly és Hubai László is megemlítik műveikben. SZERENCSÉS K. 1992. 69. p. illetve HUBAI L. 2001. I. köt. 78. p.) PSZL MKP ir. 274-9/43. 3. lap. HUBAI L. 2001. I. köt. 78. p. 456
