Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - MAGÓ KAROLY: Szolnok elleni légitámadások a második világháború idején

és a támadás utáni kaotikus helyzetről a túlélők visszaemlékezései tanúskodnak: „Vasutas voltam és egy huszárvonatot vittünk Szolnokig. Hajnalban 4 óra körül Paládicspusztánál álltunk meg. Megkérdeztük, hogy mi végett várunk. Mondták, hogy engedélyre, és ekkor tudtuk meg, hogy megbombázták a fűtőházat. Reggel 8.30-kor az állomást meg a várost is megbombázták. Én a Liget utca 22-ben laktam akkor. Mivel fáradt voltam, hajnalban mélyen elaludtam. Nem hallottam meg a légvédelmi szirénának az első figyelmeztetését, már csak akkor ébredtem fel, amikor hallottam a bombázó gépek morajlását!! Alcsi felől tűntek fel a gépek gyönyörű csatasorban állva. Nem tudom mennyi lehetett, eszembe sem jutott, hogy megszámoljam, de nagyon sok gép volt, az ég elsötétült tőlük. Talán három hullám volt, vagy több. Hullámonként volt vagy hatvan-hetven gép. Tudtam, hogy már nem tudok elmenekülni innen. Az állomásra szánták a bombákat, az amerikai bombázó gépek, a Liberátorok de a mi házunkra és a város vasútállomás melletti részeire is sok-sok bomba esett le. Egy nagy diófa volt a telken. Kis gyerkőcök egy másfél méteres gödröt ástak a diófa alá, abba húzódtam bele. Az első hullám után kinéztem az utcára. Egyforma romhalmaz volt az utca és a házak helyei. Az egész utcát elsöpörte az első hullám. Vissza a gödörbe, mert újra feltűntek a gépek. A legközelebbi bomba olyan közel esett, hogy az általa dobott föld be is temetett. Ha másfél, két méterrel közelebb esik hozzám, akkor meghaltam volna. Alig kaptam levegőt a gödörben, de azért örültem, hogy nem vagyok a szabad ég alatt. Borzalmas volt. A német katonák meztelenül rohantak a város közepe felé a második hullám alatt, kettő német katona még rám is hasalt. Mivel én a diófa alatt lévő gödörben voltam még örültem is, hogy védenek a testükkel, nem én sérülök meg, hanem ők. A második hullám után azt gondoltam, hogy ha egy pisztolyom volna - tudom, hogy nem érne semmit, de rájuk lövöldöznék, a pilótákra. A második hullám után romhalmaz volt minden. Az egész ház, az egész utca. Vasúti vagonok darabjait is bedobta a víztoronyig. Kerékpárral akartam kimenni Nagykörűbe, de az is be volt temetve, mert rádöntötte a falat a robbanás, így gyalog indultam el. Német Gyula bácsihoz bementem. Az Arany János úton lakott Szolnok keleti részén. Zolikám! Menj a fürdőszobába, fürödj meg! - mondta. Csupa por, meg piszok, és sár vagy! A német katonáknak a vasútállomás közelében volt a fertőtlenítőjük. Éppen többen ßrödtek a légitámadás alatt. Ezért történt az, hogy megsebesülve, meztelenül, véresen, ahogy a repeszdarabok érték, ordítva rohantak a város közepe felé. Úgy hallottam talán 5.000 ember pusztult el a támadáskor. A szüléimhez mentem Nagykörűbe gyalog, nagyon össze voltam törve, 6 órahosszáig baktattam. Egy hét múlva mondták a rádióban, hogy aki nem jelentkezik önként a vasútnál, azt úgy veszik, mintha önként elhagyta volna. Én nagyon szerettem a vasutat, ezért jelentkeztem. Akkor kérdezte a vezérlő tiszt, hogy hol volt maga másodikán? Mondtam, hogy a Liget út 22395