Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész
válogatott közönség jelenlétében tartatott meg. Jelen volt ott a megye központi tiszti kara, élükön a főispánnal, a járási szolgabírák s egyéb közegek, a közgyűlésre besereglett megyei biz. tagok közül igen sokan, továbbá Szolnok város tisztikara, derék polgármesterükkel. Ezenkívül képviselve volt a kir. járásbíróság, az adófelügyelőség, az illetékszabási, adó-, só-, dohány- és államépítészeti hivatal, a közép- és népiskolai közegek, kereskedők, iparosok, földmívelők és polgárok szép számmal. Legkevésbé volt képviselve a szép nem, kikről pedig tudjuk, hogy az ilyen ünnepélyeknek nemcsak díszei, de kedvelői is szoktak lenni. ”.246 S ha az úrhölgyek - talán az építési terület kényelmetlenségei miatt - nem is voltak kellő számban képviseltetve a rendezvényen, az impozáns ünnepélyt maga a díszmagyarba öltözött főispán, Kiss Miklós „egy jól átgondolt beszéddel” nyitotta meg. Beszéde végén a megye főjegyzőjének átnyújtotta az emlékkőbe helyezendő iratot, aki az emlékirat sorait felolvasta. A megyeháza alapjába épített dokumentum a király és a hivatalban lévő miniszterek felsorolása mellett név szerint megemlítette a vármegye bizottságának, tisztikarának, a városi és községi elöljáróságoknak a nevét. Az örökkévalóságnak mementót állítani szándékozó becses irat a következő gondolatokkal tért ki az építkezés előkészületeire és az épület jelentőségére: „[...] Szolnok székváros jelentékeny segítségével, a volt Heves és Külső-Szolnok megyékből átcsatolt részek hazafias hozzájárulásával, úgy a Jászság és Nagykunság testvéries hozzájárulásával [...] azon biztos reményben indítá meg ezen székház építését, hogy ezen épület [...] a közigazgatás használatába fog bocsáttatni, s mint az alkotmányos és nyilvános életnek közhelye hirdetendi az utódoknak a hazafias összetartozás sikerét és Pucher József építész nevét. ”.247 Az irat a felolvasás után végül elhelyezésre került az épület alapjában, majd az alispán felkérésére az ekkor szokásos kalapácsütéssel a főispán a hivatalos aktust lezárta. Ezt követően a meghívott vendégek mondhatták el gondolataikat az egybegyűlteknek, „mely szertartás [az alispán emlékei szerint] a felhívottak által mondott jeligék és beszédek miatt meglehetősen hosszúra nyúlt ”.248 A szónoklatok közül kitűnt id. Scheftsik István szolnoki polgármester „emelkedett és tapintatosan tartott beszéde”, amely a résztvevők körében a legnagyobb tetszést aratta. Befejezésül az építőmunkások pohárköszöntője maradt, „melyet azonban egy áldásos zápor igen rövidre szabott”. A megye közgyűlése - az építési bizottság javaslatára - a jeles ünnep alkalmából a megyeháza építésén dolgozó munkások számára, illetve Vágner József művezetőnek „buzgalma 246 SIPOS O. 1878. 42. p. 247 Uo. 248 Uo. (Beszúrás a szerzőtől: F.T.) 372
