Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

társadalmában. Különösen a teljes jogúak körében. Az ünnepi hadviselés szokásai, formái is - a nehézségek ellenére - legmaradandóbban az ő családjaik körében hagyományozódtak tovább. Szinte minden redemptus família, valamely férfi tagja részese volt az adott idők egyik vagy másik háborús eseményének. A katonai hősi helytállás is főként az ő mentalitásuk nyomán számított még a XVIII-XIX. században is Jászkun nemzeti kötelességnek". Mélyen ott élt a közösségek tudatában s elvárásaiban. A harcba induló jászkun huszárok pontosan tudták s átérezték ezt. Példaként a hétéves háború (1756-1763) egyik eseményét említjük meg. 1757 áprilisában a hajdúságiakkal közösen kiállított ezredük - Orczy Lőrinc vezetésével: 600 jászkun és 400 hajdú vitéz - kegyetlen megpróbáltatások közepette közelített Morvaország felé. Feladatuk a birodalmi seregek megsegítése volt. A menetelés során csak négy (!) naponként tarthattak pihenőt. A huszárok derekasan kitartottak, míg a terhelést bírták. A hajdúk közül azonban 8 ember inkább megszökött(!), a jászkunok közül pedig 4 huszár meghalt(!)22 Szomorú epizód ez, de jellemző kifejezője a kun és jász elkötelezettségnek. A történet joggal idézheti fel előttünk a hadba indulókat búcsúztató ókori görögök „elvárását„Ezzel, vagy ezenl” (Azaz győztesen hazatérni a jelképüket ábrázoló pajzzsal, vagy hősi halottként arra emelve.)

Ezek után térjünk vissza a katonáskodó Jászkunság viszonyainak részletesebb vizsgálatához, azokhoz az évekhez, amelyek során valójában a fenti felfogás és szemléletmód is kiérlelődött.

BOTKA J. 2000. 114. p., ILLÉSSY J. 1897. 598-599. p.

32