Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész
igényeinek, szükségletének, ezek szerint az építendő székház beosztása czélszerűségének felül bírálatára”.111 Sipos Orbán úgy vélte, hogy a közmunka és közlekedési miniszter kifogásainak és előírásainak legtöbbje „nem vonatkozik az építő művészeti vagy gazdasági szempontokra, tehát nem olyanok, amelyeknek követésére megyénk közönsége magát feltétlenül kötelezve érezné”.74 A megye részéről a legélesebb ellenérzést „a tanácskozási nagy terem hova leendő elhelyezése” váltotta ki, ugyanis az építési bizottság és a megyei közgyűlés határozott nézete volt, hogy „a tanácskozási nagyterem rendeltetését, használhatóságát tartva szem előtt [...] az épület legcsendesebb helyén, vagyis az udvar közepén ” kell elhelyezni. A megye közönsége tehát ragaszkodott ahhoz, hogy a közgyűlés tanácskozásainak helyet adó nagyterem, ne a dinamikusan fejlődő megyeszékhely Tisza-híd felé vezető főutcájának és a városi piacnak helyt adó főterének zajos forgataga felé, hanem a lényegesen csendesebb, s így a déli tájolású udvar és folyó felé eső részen kerüljön kialakításra. Aki a korabeli Szolnokkal kapcsolatban némi helyismerettel rendelkezett, az ezeket az érveket nagyon is logikusnak vélhette. Sipos Orbán a „hivatalos” építészet akkori logikájával - vagy a fővárosi építészeti lobby szándékával - látszólag ellentétes közgyűlési szándékot részletes és alapos indokokkal kívánta alátámasztani. Az alispán szerint „minthogy pedig ezen épület évtizedek hosszú során lesz hivatva megyénk tanácskozási és igazgatási helyiségéül szolgálni, így az építkezés közben szerzett előnyök vagy elkövetett hibák hatásukat nemzedékeken keresztül éreztetik”, a nagytermet, amely nem csupán díszterem funkciókkal bír, az épület olyan részén kell elhelyezni, ahol „komoly tanácskozások zavartalan folyását a külső zajtól lehetőleg biztosítani” lehet.75 A Szolnok városától ingyen kapott, s a megyeháza építésére rendelkezésre álló telek homlokzata azonban „a kikövezett legnagyobb forgalmú főutczára esik, melynek élénkségét a körül tartott heti vásárok zsibongása is emeli”, ezeket az adottságokat azonban - érvelt a megyei közigazgatás vezetője - „megváltoztatni hatalmunkban nem áll [...] másik telket szerezni, vagy a heti vásárok teréül más helyet jelölni Szolnok város viszonyai folytán - legalább ez idő szerint - a lehetetlennel határos ”.76 Nem lehet jó megoldás az épület homlokzatának az utcaffonttól távolabbra helyezése sem, „mert ha az épület a homlokzatával a telekbe betolatik, az így nyert előtér a telek különben használható nagy részét felemészti, a székházat 73 Uo. 74 Uo. 21. p. 75 Uo. 21-22. p. 76 Uo. 22. p. 318
