Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSŐKE TIBOR: Ipolyi Amold törökszentmiklósi évei, különös tekintettel Mátyás király korvinái megtalálására
ismeretes. A pozsonyi egy ún. ősnyomtatvány,68 Nicolaus de Ausmo műve, a Supplementum summáé Pisanellae, amely talán Mátyás király egyetemének, az Academia Istropolitanának könyve volt. Az esztergomi kötet Rainerius de Pisis Pantheologiaja, melyet 1558-ban ajándékozott Cserghő Miklós kanonok az esztergomi székesegyház akkoriban Nagyszombatban őrzött könyvtárának. Ez az úgynevezett „lövöldi korvina” azonban sohase tartozott a királyi könyvtárba, hanem Mátyás király ajándéka volt a lövöldi karthauzi kolostor számára. Tehát e kettő csak tágabb értelemben kapcsolódik Mátyáshoz. A Ransanus-kódex Mátyás király számára készült, de halála miatt már nem vehette a kezébe. A 19. század folyamán aztán megindultak a kísérletek, hogy minél több korvinát visszaszerezzenek külföldről a magyar könyvtárak számára. Ennek jegyében gróf Teleki Sámuel 1805-ben Strassburgban megvásárolta a Tacitus-korvinát, amelyet az általa alapított marosvásárhelyi Teleki Téka könyvtárban helyezett el. Ez a kötet 1935 óta sajnos Amerikában van. Két korvina került a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárába a Jankovich-gyűjtemény megvásárlásával 1830-ban: a Ransanus-kódex és Curtius Rufus műve. Ezek mellett a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára gyarapodott 1840-ben egy korvinával: Ludovicus Carbo itáliai humanista Mátyást dicsőítő költeményét tartalmazó kötetével, a könyvtár alapítója, az Akadémia első elnöke, gróf Teleki József ajándékaként. Eladdig tehát a hazai korvinák tekintetében a legjelentősebb gyarapodást az Ipolyiék által 1862-ben, Konstantinápolyban megtalált kódexek közül hazánknak 1869-ben visszaadott négy kötet jelentette. 1869-ben Ferenc József részt vett a Szuezi-csatorna elkészülte alkalmával rendezett ünnepélyen. (Szuez akkor még a török birodalomhoz tartozott.) Hazatérő útja során II. Abdul Aziz szultán megajándékozta őt négy hiteles, eredeti kötésben levő korvinával a Topkapi-szeráj könyvtárából. Ezt az eseményt 1869-ben mind a négy, ekkor hazakerült kódexbe bejegyezték. A 15. században, a nyomtatás első évtizedeiben készült, ma már igen ritka, s felbecsülhetetlen értékű nyomtatványokat nevezik így. 273
