Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - CSŐKE TIBOR: Ipolyi Amold törökszentmiklósi évei, különös tekintettel Mátyás király korvinái megtalálására

Törökszentmiklósi kinevezéséről így számolt be az ország egyik legnépszerűbb lapja, a Vasárnapi Újság 1860. május 20-i, 21-es számában: „ (.Ipolyi Stummer Arnold zohori lelkész ur), a magyar Akadémia s a bécsi cs. kir. hazai emlékek föntartására ügyelő társulat levelező tagja, a magyar mythologia, a csallóközi és fehérhegységi utiképek stb. jeles írója azon szerencsében részesült, hogy őt, országszerte tisztelt egri érsek Bartakovics Béla ő kegyelmessége az esztergomi egyházmegyéből átvitte a maga egri megyéjébe és törökszentmiklósi lelkészszé nevezte ki. ”. Ő azonban vonakodott elhagyni kedves zohori híveit, de végül is elkérte magát Szcitovszky János bíboros-hercegprímástól. Átköltözését barátai segítették, pl. Perger János egri kanonok, későbbi kassai püspök, aki az új hely elfoglalásától idegenkedő Ipolyit személyesen is lekísérte Török-Szent-Miklósra... ”.21 Míg Zohoron alig hallott magyar szót, Törökszentmiklóson - ahogy akkor nevezték a legmagyarabb vármegyében - magyarul prédikálhatott. Első életrajzírója Pór Antal, meglátogatta Ipolyit új állomáshelyén, s így írt városunkról: a

Tiszának akkor az egész rónát elöntött s gátait elszaggatott hullámai, melyek midőn Török-Szent-Miklósra érkezék, nagy tengerré változtatták az előtte elterülő Alföldet 22

„Tágas temploma itt is azonnal telve volt köznaponkint is, egyházi szónoklataira tolongtak az emberek, és pedig nemcsak az egyszerű nép, hanem vegyesen a miveltebb, az úri osztályok is, kiknek immár anyanyelvén, szónoki lendülettel, ékesen adhatta elő hittanításait. ”23 Vagyonosabb hívei gazdag ajándékokkal hálálták meg plébánosuk tevékenységét: pompás egyházi öltönyökkel, egyéb felszerelésekkel templomuk javára, de adakoztak asztalra valóval is. „Egyházunk többrendbeli templomruha hiányát érezvén, az istenitisztelet fönnségének emeléséről szorgos plébánosunk épen e ruhák megszerzéséről kezde gondolkozni, midőn a vasúton egyszerre egy egész halmaz templomi ruhát kap. Ez örömszerző küldemény mindenféle ruhákat tartalmazott, elkezdve egy gyönyörű, aranynyal hímzett, 365 frtos casulától (miseruha) egész a biretumig (papi föveg) s ministerköntösig, közel 1000 frt értékben. És e kegyes adományt t. idősb Serák István ur, egyházunk hive bőkezűségének köszöni templomunk, ki is plébánosunk szándékáról véletlenül értesülvén, őt a ruhák szerzésében megelőzte. ”24

Uo. 43. p.

Uo. 44. p. Uo. 45. p.

D. J. (Debreczeni János): Katholikus hitélet. Török-Sz-Miklós. In: Katholikus Néplap,

1862. április 24. 17. szám. 149. p.

251