Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - CSŐKE TIBOR: Ipolyi Amold törökszentmiklósi évei, különös tekintettel Mátyás király korvinái megtalálására

szereti. Hadd versenyezzen az ipar és szorgalom, osztályoztuk holdankint 1, 2, 3, 4 ezer 0 ölével, s hiszszük, hogy egy pár év múlva seholsem lesz rósz föld. Átalános nagy többséggel kívántuk jószágaszaló bitang közös koplalónk kiosztását, a jóváhagyást már meg is nyertük, s kiosztás végett mindennap várjuk igazságszerető tisztelt mérnökünket.

Belől utczáink keresztben és hosszában - mint nyíl - egyenesek, tiszták, templomudvaraink egy-egy sétatér; van bizottmány, melly a szépítésre felügyel, az újonnan épülendő házakat kőkéményre rendeli, és bár meg sem tudnák mondani, mikor volt tüzűnk, mégis házainkat a magyar biztosítótársaságnál rendre biztosítjuk. Vannak kórházaink, van kölcsön-magtárunk, olvasó-körünk, járatunk hírlapokat s veszünk könyveket. Népünk barátságos, még ősi szokásból mind rokon atyafi, sógor és koma; nem tudok, nem ismerek házat, melly a másikat lenézné, vagy arra nem jó szemmel nézne, sokszor a nélkül, hogy összebeszélne, négy, öt család is összejő egy helyre... ”8 - írta egy földim 1859 tavaszán.

Ipolyi elődje, Törökszentmiklós 1854-1860 közötti plébánosa Pánthy Endre9 írta városunkról, hogy a város éj szaki oldala, melynek árvizmosta martjain törnek meg a medréből kirontott Tiszának bősz hullámai, a Tisza- vidék fölött pár mérföldnyire uralkodik, honnét is aztán árvízkor, főleg szélvész idején, szinte fölzúdult tenger partjaira képzeli magát az ember, elborzadva a vizelem erőszakoskodásán. A buzanemüeken és répczén kívül, két külön helyen fekvő szőllős kertéiben (úm. Nagyszőlő és Kisszőlő) bort is termel... ”10 város.

Pedig ekkor már az ármentesítési program is befejeződni látszott a törökszentmiklósi öblözetben. Az 1855-ös árvíz, mely az 1830-as, addigi legnagyobb vízszintet 27 cm-rel meghaladta, elmosta, átvágta az addig épült védőgátak egy részét, a szentmiklósi határt ismét tengerré változtatta a Tisza. A védőmunkálatok folytatódtak, s az - Ipolyi megérkezésének évében - 1860- ban jött újabb árvízzel szemben a gátak sikeresen megvédték

Vasárnapi Újság, 1859. április 10.

Pánthy Endre később egri kanonok, majd olchinói választott püspök lett, akit törökszentmiklósi hívei nagyon szerettek, s ő is megszerette a miklósiakat. Rendkívüli adományokkal támogatta volt egyházközségét, városát: leánynevelő intézetet építtetett, azt alapítvánnyal fenntartotta, valamint az új templom építésére is jelentős összeggel adakozott. Végrendelete szerint a törökszentmiklósi templomban helyezték örök nyugalomra 1907. április 16-án. Lásd GALSI Zoltán: A Pánthy Endre Leánynevelő Intézet története. Törökszentmiklós, 2005.

PÁNTHY Endre: Török-szent-Miklós. In: Religio, 1856. július 2. II. félév 1. szám. 6. P246