Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSŐKE TIBOR: Ipolyi Amold törökszentmiklósi évei, különös tekintettel Mátyás király korvinái megtalálására
CSŐKE TIBOR IPOLYI ARNOLD TÖRÖKSZENTMIKLÓSI ÉVEI KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MÁTYÁS KIRÁLY KORVINÁI MEGTALÁLÁSÁRA Ki is volt Ipolyi Arnold? Hogyan került Külső-Szolnok vármegyébe, Törökszentmiklósra? Mit lehet tudni törökszentmiklósi éveiről? Hogyan találta meg társaival az elveszettnek hitt Mátyáskorvinákat? Csupa olyan kérdés, amelyről vajmi keveset tudtam néhány évvel ezelőtt. Ahogy egyre többet kutattam életét, tevékenységét, s tettem fel ezeket a kérdéseket, éreztem, hogy az ezekre adott válaszokat meg kell ismertetni Törökszentmiklós közönségével. Az nekem csak külön jutalom, hogy most az érdeklődők szélesebb köre is olvashatja mindezeket, s remélem, megelégedéssel. „ Őrizzük tehát, gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy végleg elveszszenek, s ez által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő!”1 Ilpolyi Arnold fotója 1865 előtt (Akadémiai díszalbum. Pest, 1865.) Először 1861. december 22-én, a Magyar Tudományos Akadémia XX. ünnepi közülésén, a Magyarország középkori emlékszerű építészete című előadása végén hangzott el Ipolyi talán leggyakrabban idézett mondása, megállapítása, amelyet aztán az évenkénti ünnepi akadémiai ülések (XXI. és XXII.) alkalmával elhangzó, a középkori magyar művészetekről szóló előadásai végén újra és újra megismételt. 243
