Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Egy görög származású országgyűlési képviselő Túrkevén 1849-ben
Kossuth utca 12. szám alatt állt, s a család ősei a miskolci temetőben nyugszanak.23 A Pompéry családra valóban jellemzőnek tekinthetjük a Pompéry János nekrológjában olvasható megállapítást: „Ezen családoknak sokat köszönhettek ama városok, melyekben megtelepedtek, ezek építék a legszebb házaikat, ezek tették virágzóvá kereskedésüket, s e mellett nem csak művelt, de új hazájuk közügyéiért is buzgó, s legnagyobb részt szívben lélekben megmagyarosodott családok lettek. ”.24 Idősebb Pompéry János igen jelentős szerepet játszott a Lengyelország felé irányuló borkereskedelemben, amivel megalapozta a család jó anyagi helyzetét. Fia György a kereskedelem mellett a mezőgazdaság terén is igen sikeresnek bizonyult. Amikor ifjabb Pompéry János 1847-ben nemesi rangot kapott I. Ferenc császártól, édesapja már nem élt, de az indoklásban fontos szempontként szerepeltek érdemei, melyekért nem sokkal korábban Vallány helység felét királyi adományként kapta:25 „... kegyelmes tekintetbe s figyelembe vévén néhai Pompéry György miskolci kereskedő állandó hűségét, s hív és hasznos szolgálatait, melyeket ő, az idő különbözősége és alkalom szüksége szerint Magyarországunk szent koronája és uralkodó felséges házunk iránt tanúsított”.26 Pompéry Györgynek Szonthe Máriával kötött házasságából három gyermeke született, akik közül a két lány korán meghalt. A család nagy gondot fordított fiuk Pompéry János taníttatására, helyzetüket azonban jelentősen megnehezítette, hogy az 1835-ös évektől a lengyel borkereskedelem hanyatlásával a család anyagilag csaknem teljesen tönkrement.27 Pompéry János a gimnáziumot Miskolcon végezte, Pesten filozófiai tanulmányokat folytatott, majd Eperjesen jogot tanult. Korán kapcsolatba került az irodalommal, első felolvasását jogász hallgatóként tartotta az eperjesi magyar nyelvművelő társaságban.28 DOBROSSY István (Szerk.): A miskolci ortodox templom és sírkertje. Miskolc, 2002. 180. p. Vasárnapi Újság, 1884. október 5. 40. sz. Színes címerkép és az adománylevél szövege: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MÓL) Királyi Könyvek LXVII. 758-760. p. A díszes nemesi oklevél eredetije a dédunoka Pompéry Judit tulajdonában. Az irodalomban egyes esetben a nemesség adományozását Pompéry Györgynek tulajdonítják, de a nemesi oklevél szövege arra utal, hogy azt az özvegy kérésére Pompéry János kapta. Pl. SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. X. köt. Bp. 1905. 1381. p. Vasárnapi Újság, 1884. október 5. 40. sz. 213
