Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
hagyományok sarkalatos elemei azonban továbbra is átfogták közösségeiket. A kunok írása például belső-ázsiai maradt; erről 1338-ban Paschalis de Victoria olasz minorita szerzetes így ír: „Isten kegyelméből megtanultam a kun nyelvet és az ujgur(!) írást, mely nyelvet és írást mindezekben az országokban általánosan használják. Nagy gondot fordítottak az ősök tiszteletére; tudatában voltak azzal (!), hogy az élet a halál után folytatódik, ezért temetéskor minden szükségest együtt temettek a halottal. ”. Az elesett kun harcos mellé eltemették leggyorsabb lovát, csontiját és kétélű kardját.66 Bizonyos az is, hogy katonai szerepük visszaesését az általános hadászati változások is befolyásolták. Történeti pályájuk felidézésénél mindenképp kerülni kívánjuk a túlértékelést, ahogyan a népcsoporti teljesítmények alábecsülését is. Ezúttal is megemlítjük azonban, hogy a XIII-XVI. századi magyar hadi események értékelése során a kunok és a jászok katonai helytállása, teljesítménye, amelyek döntően nem dekrétumok, országgyűlési döntések következtében születtek - s így azokról kevés dokumentum maradt - nem kapta még meg a kellő országos megítélést. További kutatásokra s azok felkarolására (pályázatok, megbízások) lenne szükség, nagyobb figyelemmel a külhoni archívumokkal való kapcsolatok lehetőségeire is. Tény azonban, hogy a XV. század közepével e népcsoportok magyarországi történetének „legkatonaibb” szakasza lezárult, ahogyan az is tény, hogy ezek a magyar koronáért tett erőfeszítések, külországi sikerek, emlékek közösségeikben mély nyomokat hagytak, gondolkodásuk, népcsoporti szemléletük egyik alapelemévé formálva „a dicső múlt” képeit és az uralkodóktól nyert különféle szabadalmak, mentességek fontosságát. A katonai tudat erős és meghatározó maradt körükben akkor is, amikor jogi helyzetükért már nem elsősorban fegyveres szolgálattal, hanem jelentős adózással fizettek. Ennek következménye az is, hogy még századok múltával is társadalmi pozíciójuk legfőbb biztosítékának a király vagy nádor által meghirdetett insurrectiokban való tényleges részvételt tartották. Ugyanakkor különös figyelemmel voltak szabadalmaiknak az uralkodók által történő megerősítésére is. HANKÓ Ildikó: A kunok. In: Magyar Demokrata, 2009. december 2. 27. 17
