Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második horimentő hadjárata és az első szolnoki ütközet (1849. január 2.-január 26.) I. rész
A főváros lakosságához szóló értesítés aláírása is árulkodó: „Perczel Móric tábornok és a képviselőház teljes hatalmú biztosa”. Kossuth ugyanis még 1848. szeptember 15-én javasolta, hogy Perczelt Asztalos Pállal és Bónis Samuval együtt országgyűlési biztosként küldjék a dunántúli táborba, s ezt a javaslatot a képviselők elfogadták. Csakhogy Batthyány Lajos miniszterelnök szeptember 16-án megbízta őt a bécsi önkéntesekből álló Zrínyi-szabadcsapat megszervezésével. A két megbízatás közül az utóbbi logikusan semmissé tette volna az előbbit, Perczel azonban gyakorlatilag a szabadságharc végéig úgy vélte, hogy ő nem csupán csapat-, majd dandár-, később hadosztály-, hadtest, s időnként hadseregparancsnok, hanem egyben országgyűlési biztos is. Ezzel magyarázható, hogy- kivéve talán az 1849. március-áprilisi időszakot - soha nem tűrte el, hogy az ő csapatai mellett olyan kormány- vagy országos biztosok működjenek, mint pld. a feldunai hadsereg, majd hadtest, vagy az erdélyi hadsereg mellett.103 Sőt - mint ezt Csány László egyik leveléből tudjuk - Perczel a január 2-i haditanácson egyenesen azt javasolta, „hogy minden vezérnek kormánybiztosnak kell lennie”, azaz, a hadtestparancsnokok önmaguk képviseljék a politikai hatalmat a hadseregnél.104 Perczel - mint láttuk - az 1849. január 2-i haditanács határozata alapján azt a feladatot kapta, hogy a főváros kiürítése alatt lássa el annak védelmét, majd pedig lassan, utóvédharcokat vívva vonuljon vissza Szolnokig.105 Január 3-án vagy 4-én még rövid hír jelent meg arról, hogy Perczel és tisztikara az aznap délben tartott haditanácson elhatározták volna, miszerint utolsó csepp vérükig védik a fővárost.106 A hadtest történetét tárgyaló utólagos hadműveleti napló szerint Perczel január 4-ről 5-re virradó éjjel vonult át Budáról Pestre, a kortársi napló szerint egy ütemben elhagyta Pestet is. A kiürítés nem volt tökéletes: a Buda előtti, a fehérvári úti és a Gellérthegynél lévő sáncokban hat, tizenkét fontos löveget hagytak hátra, miután a továbbszállításhoz nem állt rendelkezésre elegendő ló; igaz, legalább Urbán Aladár: Perczel Mór és a Zrínyi szabadcsapat. In: Batthyánytól Kossuthig. Hadsereg és politika 1848 nyarán és őszén. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára. Bp. 2009. 60-71.p.; HERMANN R. 1995. 5-7., 90-93. p. Csány - Perczel, Debrecen, 1849. jan. 11. Közli: CSÁNY L. 1998. II.köt. 145-147. p. Ld. a 17. jegyzetet. „Perczel a szolnok-debreceni utat tartozott védeni, s csak annyiban hátrálni, amennyiben őt az ellenség nagyobb erővel nyomná vissza. ” MÉSZÁROS L. 1867. II. köt. 41. p. Közli, forrás és dátum megjelölése nélkül Johann Janotyckh von Adlerstein: Archiv des ungarischen Ministeriums des Inneren und des Landesvertheidigungs-Ausschusses. Altenburg, 1851. III. köt. 647. 182
