Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
maga is a nemzeti összetartozás egyik sajátos kifejezője, a kun, jász és a külsőszolnoki megyerészek egységének szimbolikus jele. * Ezen jegyzetsorokkal a Zounuk c. évkönyvről kívánok röviden megemlékezni. Egy történész-kutató számára ritka lehetőség - talán a sors ajándéka hogy az általa immár negyedszázada útjára bocsátott tudományos periodika - nevezetesen: a ZOUNUK - ünnepi évfolyamában szerzőként jelen lehet. Amikor megköszönöm Dr. Fülöp Tamás igazgató úrnak az évfordulóra emlékeztető, kedves levelét, s egy kisebb dolgozat megjelentetésére vonatkozó ajánlatát, nyomban azzal folytatom, hogy a Zounuk 8. évfolyamának megjelenésekor (akkoriban váltam meg a levéltártól is) őszintén reméltem/hittem: a Szolnok Megyei Levéltári Évkönyv ki fogja érdemelni, meg fogja érni az úgymond felnőtt kort. S így is történt. Köszönhetően elsősorban az intézményvezetők szakmai igényességének, tudományszervező fáradozásainak, s egyben a levéltár tapasztalt, lelkiismeretes munkatársainak. 24 év távlatából is elevenen él emlékezetemben az az odaadó, de felelős lelkesedés, amely az új periodika engedélyezése nyomán áthatotta, a levéltár egész közösségét. Az új helyzet már magában hordozta a nagy múltú levéltárakhoz és más tudományos műhelyekhez történő felzárkózás lehetőségét is. Nyomdai megjelentetésre azonban nem volt pénzügyi keret. Egy sajátos „manufakturális” utat választottunk. Az út jellegét és az elszántságot a következő részlet magában is kifejezi: A Zounuk évfolyamai 600 példányban készültek, s ez 600 x 200 sokszorosított lapot jelentett, összesen 120.000 darabot. A levéltár dolgozói kezdetben ezt a mennyiséget szálanként (!) válogatták össze az évkönyvek köteteivé. A Zounuk évfolyamai azonban Karácsonyra mindig elkészültek. Az ünnepre már kézbe vehették példányait a szerzők, lektorok, az országos, a megyei és az egyházi archívumok, felettes szervek stb. így, a Karácsony kétszeresen ünnep volt az intézmény számára. A Zounuk első példányát (!) ma is szeretettel őrzöm, a munkatársaktól kaptam „emlékül ... aláírásokkal hitelesítve”. A magyar levéltárak szakmai elismeréssel fogadták Évkönyvünket. Dr. Gazdag István debreceni levéltár-igazgató részletes értékelés keretében emelte ki tudományos irányultságát, elismerően írt a szerkesztő és a szerzők teljesítményéről is. A megyei lapokban Tál Gizella értékelő írásai irányították a figyelmet a már várt Évkönyvre. Elsőként az Országos Levéltár főigazgatója (Dr. Varga János) gratulált kiadványunkhoz. Majd Benda Kálmán és Soós Imre. Őket követték még sokan mások. A Zounuk 2. évfolyamát országos könyvkiállításon is bemutatta az illetékes minisztérium. Az Évkönyv rövidesen ismert, s egyben számon tartott periodika lett, ahogyan az ma is. Sajnos számosán már nem lehetnek közöttünk az ún. „Zounuk-kutatók” csoportjából, amely az 1990-es évek elején mintegy 40 főt számlált. A csoport tagjai valamennyien szívügyüknek tekintették és közvetlenül is segítették az Évkönyv folyamatos és színvonalas megjelenését, s egyben a megyei alapkutatások ügyének felkarolását. (Többen a Jászkunság és a Tiszavidék tudós-kutatói voltak, köztük egyetemi oktatók, önzetlen barátok.) Tisztelettel és hálával gondolunk Rájuk a Zounuk 25. évfolyamának kézbevételekor is. íme a kedves nevek: Benda Kálmán (Budapest) Bellon Tibor (Karcag) Horváth Károly (Szolnok) Kaposvári Gyula (Szolnok) Kállay István (Budapest) Kiss József (Budapest) Kovács Kálmán (Budapest) Kristó Gyula (Szeged) Rácz István (Debrecen) Rédei István (Jászberény) Sárközi Zoltán (Budapest) Serfőző Lajos (Szeged) Szabó Lajos (Kisújszállás) Tálas László (Szolnok) Tóth János (Jászberény) Varga János (Budapest) Varga Lajos (Tiszaföldvár) Zsoldos István (Kisújszállás) 11
