Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
valamelyes köles vetést biztosítson magának.18 A hántolást végző szárazmalom, a „kására járó” (ti. hántolásra beállított) malom működtetése, és jó karbantartása alapvető elvárás volt a vizsgált időszakban. A köles olyan bőséggel „vettetett” ,é s olyan keresett terménynek mutatkozott, hogy kalmárkodni is megérte vele. Urak asztalán, parasztok konyháján, pásztorok bográcsában egyaránt fontos táplálék volt. Bellon Tibor írja le 20. századi gyűjtések összegzéseként, hogy „rendszerint vacsorára csináltak köles ételt, mert mint mondották, senki sem győzött volna 4-5 bennkosztost szalonnával ellátni”.19 A köles népszerűsége egészen az 1950-es évekig tartott, pár évtizede azonban kiszorult a karcagi konyhákból. A kölest a kamarában zsákban, hordókban tartották, s onnan merték ki, ha arra szükség volt.20 Könnyen és gyorsan elkészíthető, kiadós ételt lehetett belőle készíteni. Kásaétel nemcsak kölesből főtt. A kimutatásokban az élelmiszerek között emlegetik az árpát, a bolti portékák között pedig ott találjuk a gerslit, az árpakását. Ugyancsak a boltból beszerzett élelmiszerek között tűnik fel a 18. században a „riskása”, de erről külön szólunk. Az „élelembeliek” között rendre ott találjuk a tengerit, avagy kukoricát. A tengerinek először - „tengeri búza” elnevezéssel - 1741-ben találjuk nyomát a protocollumban, de egy 1749-ben felvett tanúkihallgatásban is rögzítik a „kukoricza kapállást. ” A szakirodalom a 18. század végére teszi e növény itteni meghonosítását, de láthatjuk, jó 40 évvel korábbi említésekor már régóta ismert és rendszeresen termesztett növénynek látszik.21 A vizsgált időszakban élelmiszemövény volt. Bár a 18. század közepén „tengeri búza” a neve, nem tartották annyira, mint a valóságos búzát. Egy 1817-ben kelt határozatban olvassuk, hogy ,,a’ búza lisztnek vékája 11 frt., a’ Tengeri ELEK György: „ ...tsak bújdosás volt életünk...” Karcag, 2004. 116. p. JNSZML Jászkun Kér. ir. (Nagykun kap.ir.) A. Capsa IV. Fasc. 72. Szn. III. Décsei János karcagi lakos pl. 1778-ban 4 szekér kölest vitt át Debrecenbe az Ágotái vámon. Valamint BELLON Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. Szolnok, 1973. JNSZML Kg. v. lt. Inquisitiók Protocolluma 1770. szeptember. Nagy Péternek a köleses hordóban volt eldugva a pénze, mégis meglelte és elvitte a tolvaj. JNSZML Kg. v. lt. Tanácsülési jkv. 1741. november 2. A tanács a dinnyecsőszök bérének megállapításakor határozza meg, hogy két nyilastól egy véka búzát kapjanak és ez a díjuk a „Tengeri búza” és a répaföld esetében is. JNSZML Jászkun Kér. lt. Jászkun Kér. Törvényszéke ir. Büntetőperek jkve. Rsz. 3. 1749. május. Kisújszállási asszonyokról hallott pletyka (boszorkányság) kivizsgálása. 298. pag.: Bugyik Mihály „kukoricza kapállás közben” beszélte el a tanúnak, mit mondott nekik otthon Csikós Erzsók.; valamint BELLON T. 1973. 91. p. 130
