Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
Özvegyasszonyok Az özvegyek sorsa nagymértékben függött az elhunyt hagyatékának nagyságától, összetételétől. Maradt-e földvagyon vagy csak ingóságok, hány kiskorú árvát kellett eltartani a hagyatékból, megtörtént-e már a szétválakozás121 az idősebb gyermekektől, egészséges vagy gyámolításra szoruló beteg volt az özvegyen maradt. A hagyaték számbavétele a tanács közreműködésével történt, a végrendeletek egy-két szenátor jelenlétében írattak, s a tanács archívumában helyeztettek el. Az örökség várományosai, a rokonság, - ide értve az oldalági rokonokat is - a szomszédok, már akkor éberen figyeltek, amikor a gazda vagy a gazdasszony megbetegedett. A halál korszakunkban a szűkebb közösség nyilvános eseménye. Az emberi élet utolsó szakaszában az életből távozni készülő minden rezdülésének, megjegyzésének, cselekedetének jelentősége lehetett a majdani hagyaték felosztásának motivációi között. Különösen megnövekedett az emlékezet súlya, ha az elhunyt nem készített végrendeletet. Özvegy Nemes Gerzsonnéról Jászkiséren Mezei József gondoskodott. Amikor az asszony meghalt a tanács vizsgálatot indított hogyan gondozták Nemesnét, kit illet az örökség, kinek mit ígért az asszony, akinek két leánygyermeke volt. A tanúk gyanút keltőén bőséges és jó ellátásról, gondoskodásról számoltak be. Hárman bizonygatták, hogy Mezei (az egyik vő) megfelelően gondoskodott Nemes Gerzson beteg özvegyéről.122 Első tanú: ... reája tisztázott, mikor a szükség kívánta őröltetett is, kendere körül munkálódott és számára gyakran süttetett... ”. Második tanú: „- ... holmi eszem-iszommal elégszer bögrészett néki [Mezei], őt magát is gyakran kínálta Nemes Gerzsonné a Mezei által küldött mézből. Kenderét munkálta, számára süttetett, őröltetett s arra is emlékszik, hogy egyszer a búzáját el is vitette Pestre ingyen... Harmadik tanú:- „... ha pedig valami sütemények volt azt is elégszer küldtek néki... ”. Szétválakozás vagy megválakozás akkor történt, amikor a gyermekek megkapták részesedésüket a családi vagyonból. A szétválakozás nem minden esetben jelentett külön költözést, de minden esetben külön gazdálkodást eredményezett. JNSZML Jászkisér, Acta inquisitionalia 176-1785. / 1774. 207-208.; 215-217. ; 225- 227. 114
