Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
írósvajnak. Esetenként, ha nem volt szalonna, írósvajat adtak a konvencióba. A kisütött vaj, a vajalja a jászságiak kedvelt eledele volt. Félegyházán73 ismerték a főzött vajat, ami akár azonos lehet a kisütött vajjal. Cseszkó Anna sajtosnak megfogadott cseléd 1762-ben azért került konfliktusba a gazdájával, mert a „vajat maga részére főzte", mely lopásért elcsapatott.74 Az otthontól huzamosabb ideig távol levő pásztorok, a rétes emberek minden ehetőt felfedeztek, amit a természet adott. A húst frissen és szárítva is felhasználták a táplálkozásukban. A vízállásos rétekben gazdag vidéken többféle elkészítési módon tárolták és fogyasztották a halcsíkot. A halcsík minden társadalmi csoport étkezésében helyet kapott, sokszor káposztával együtt főzték. A hagyatéki leltárakban megtalálható káposztás hordók a káposztás ételek elterjedtségére utalnak. Sült halhoz is ettek káposztát.75 Varga comissárius ebédjéhez 1811. február 28-án elszámoltak egy icce vajat, egy icce halcsíkot, petrezselymet, káposztát, tejfelt, túrót és 20 tojást. A káposztás csíkot Györfíy István kifejezetten kun eledelnek tartotta. Bizonyos, hogy a Jászságban szintén fogyasztották, hiszen Jászfényszaruban már 1751-ben szabályozták a csíkászatot, majd ugyanazt a szabályzatot 1753- ban megerősítette a tanács.76 A csíkászat a beneficiumokhoz tartozott, az árendálásából beszedett jövedelem a helység pénztárát gyarapította. Azoknak a csíkászoknak, akik irredemptusok vagy zsellérek voltak, az árendán kívül évente egy-egy köböl csíkot kellett adniuk a helység szükségére, amit a vendégek étkeztetéséhez vagy más közösségi alkalmakon használtak fel, esetleg a helyi piacon értékesítettek.77 78 A halcsíkkal való kereskedés túlterjedt a Jászkun Kerület határain. Kunszentmiklósról 1799-ben azt írták a Magyar Kurírban, hogy „...hala, Tsíkja annyi volt ennek a vidéknek, hogy Pestet, Budát el tartotta.”1* Halétel készülhetett vaj és bab felhasználásával, illetve különféle ízesítésű lében főzve, tálalták gyümölccsel, és zöldségfélékkel. Az idegen átutazók, a különböző hivatalos ügyben eljáró deputációk, a vásározók vagy éppen a pusztáról betért pásztorok eseti étkezésére a vendégfogadók szolgáltak. A fogadókba gyakran kávét inni tértek be. A fogadóbérlőkkel kötött szerződések külön pontban tartalmazták a kávémérés Félegyháza lakosságának többsége 1743-ban a Jászságból települt át. 74 JNSZML Karcag Vizsgálati jkv. 1765. 260. p. 75 BKML Kf. lt. Arc. 9. Capsa 2. Fasc. 5. No. 4./1810-11. 76 JNSZML Jászfény szaru prot. sen. Pag. 166-167., 1753. jan. 1. 77 JNSZML Jászfényszaru prot. sen. Pag. 306. 1757. dec. 7. 78 Magyar Kurír, 1799. január 4. 104
