Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
vajat fazékban, másikban hét icce vajat, egy fazekat tejjel, egyet sáfránnyal teli, egy zacskóban aszalt meggyet, egy zsákban egy véka aszalt szilvát, tarisznyában pedig tarhonyát. Volt a ház külső kamrájában egy fazék túró, tarisznya borsó, fazék tepertő, fazék lencse, továbbá egy félig telt dézsa és egy félig telt rocska lencsével, fazék savanyított uborka, fazék kevés zsírral, egy kis bögre méz, a belső kamrában egy hordó káposzta. A pincében egy fazékban sós vízben tároltak szalonnát, a padláson pedig oldalszalonna volt. A padláson találtak egy kantát teli babbal, fokhagymakoszorút és egy darab hájat. A XVIII. századi mindennapok táplálkozásáról további ismereteket szereztem a levelezések, a panaszok, a különféle peres iratok közbevetett megjegyzéseiből. Asszonyok szóbeszédéből terjedt, hogy egy bizonyos Tusérné Kisújszálláson a Bodnárné kertjéből ökör nyelvű salátát szedett, amiből „önteni való salátát” akart készíteni.57 Az öntött saláta valójában húsétel mellé való zsiradékon megfonnyasztott tejföllel leöntött salátaféleség volt. Mézlopási ügyből derül ki a mézes bor fogyasztásának szokása. Túrkevén 1751 karácsonytájban Szűts István házában többször mézes bort fogyasztottak.58 A mézet a borral együtt serpenyőben melegítették fel és még melegen vagy hidegen fogyasztották. A különleges alkalmaknak kedvelt itala volt a mézes bor, torban a gyászolók, gyermekágyban a kismama kapott az édes italból. A mézes bort a Jászságban a XX. században is fogyasztották. Kiskunfélegyházán a méhészek napjainkban is készítenek mézes pálinkát. A Jászkun Kerületben a „mézes pálinka kétféle módon készült, meggyújtották a pálinkát és az égő pálinkába öntötték a mézet, vagy a mézes vizet a pálinkával összevegyítették 59 A mindennapi étkezésben kiemelt helyet kapott a szalonna. Fontosságát bizonyítja, hogy olykor a végrendelkezők is megemlítik. Csábrádi András 1768-ban úgy rendelkezett, hogy ha majd halála után a hízó sertéseket - amiből hat volt - megölik, azokból „két szalonna adasson el, s mise szolgálatra legyen az ára: a többi legyen élelmekre”.60 1775-ben Paksi asztalos szőlőkapásai szalonnadarabokkal főztek borsót, lencsét, árpakását. Az asztalos peres ügyében a túlzott költekezés eredői között elhangzott, hogy „vastag tenyérnyi szalonnát vittek be” Paksihoz, mely több volt egy mázsánál, ezen kívül más apróbb sertés szalonnái és sonkák, melyek többet értek 20 forintnál, szintén elfogytak.61 57 JNSZML Kisújszállás 1t. Prot. inquisitionis 1769. júl. 26. JNSZML Túrkeve tanúvallomások jegyzőkönyve 1742-1783. 200-2001. p. H. BATHÓ Edit: Méhészkedés a Jászságban. Jászberény, 2007. 128. p. 60 BKML Kf. lt. N° 18 Capsa 1. Fasc. 2. N° 23/1768. 61 BKML Kf. lt. Lad. 19. Capsa 1. Fasc. 2. N° 12/1775. 100
