Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
Ezt a Halas-környéki földet a rét 1835. évi elosztásakor is egyben hagyták, mert 1836-ban az arrafelé rátafölddel bíró gazdák a szárazság miatt éhező jószágtól féltették a vetéseiket.180 Néhanapján sor került a megfelelő réti földek engedély nélküli használatba vételére is. 1813 júniusában derült ki, hogy ,,a' réten az osztályon kívül némelly Lakosok foglalásokat tettek és kukoriczával 's kölessel be vetették. ” A tanács (joggal) veszedelmesnek ítélte a legelőnek hagyott mező megcsonkítását és rövid úton elbánt az újdonsült szántókkal és vetésekkel.181 Más alkalommal több lakos „a' Kun ér telket vetemény termesztésre'" kérte kiadatni. A válasz itt is rövid és velős: „nem találtatik a' Közönségnek elő menetelének ezen szándék.”'*2 Néhány alkalommal azonban a tanács engedékenyebbnek mutatkozott. Például 1790 márciusában néhány lakos a Hegedűshátat hagymaföldnek javasolta felosztani. A kérés meghallgatásra talált: a „Hegedűs hátnak az a' Száraz része, mely bürköt és bodzát terem, a' Redemptus Lakosoknak, kiknek a Zádori erdőbe hagyma földjök nem jut, már e héten, (de) tsak ezen esztendőre fel osztatik Bírák úrék által. ”183 Az 1790. évi nyár nagy aszállyal telt, ezért a réten kiosztott hagymaföld semmi hasznot nem hozott, a tanács pedig a következő évben elzárkózott az ottani osztálytól, mondván, marhajárás vagy kaszáló lesz a Hegedüsháton.184 Talán még ebben az évben változott ez a vélemény, mert 1795-ben azok nevében adtak be írásos kérelmet, „akik ott veteményeznr szoktak. A tanács ezúttal is elzárkózott, s a válaszból azt is megtudjuk miért nem osztottak szívesen szántót a réten, a várostól távol. Tehát „Azon egynéhány Lakosok hasznánál, kik a' Hegedűshátat fel fogták volt, sokkal elébb való lévén a' közönséges haszon, ” mivel tapasztaltatott, hogy a „Köz munkának sok hijjánossága esik (az) ott egész nyáron által lakó személyek miatt, kiket onnan elő keríteni nem lehet. ” Ezért aztán sokkal helyesebb, ha marhalegelőnek használják.185 így is lett, mert később már kaszálónak említik. Az ottani föld jó minősége azonban köztudottá vált, és ezért 1817-ben, amikor a tanácsot dohányföldek kimérésére ösztönözték, a Hegedüshát is szóba került, ahol a város részére „néhány Kertész emberek által jó elő menetellel lehetne dohányt termeszteni. ”186 1818 februárjában Dörgő Gergely, Csikai Mihály és 180 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1836. június 4. 555. sz. 181 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1813. június 25. 367. sz. A határozat szerint „ a marha azokra rá eresztessen és a vetés le étettessen... ’’ 182 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1818. április 4. 290. sz. 183 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1790. március 15. 120. sz. 184 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1791. január 22. 87. sz. 185 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1795. április 6. 248. sz. A kinn lakást igazolhatja a Ref. egyházközség halotti anyakönyvének bejegyzése 1796 decemberéből, mely szerint Czina Istvánt a Hegyesboron találták halva egy kunyhóban a tűz mellett. 186 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1817. április 2. 234. sz. 102
