Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
egyben, de ebben volt mindenféle: tó, mocsár, ér, lapos stb. Egy kimutatásból azt is tudjuk, hogy a vizsgált határrész mely pontjain kell ezeket keresnünk. 1789- ben a legtöbb nádat adó „Nádas fenekekről’’ kértek tájékoztatást a hatóságok. Az erre adott válaszban a nagyobb nádasokat és az ott levágott nád mennyiségét is feltüntették: Kara János 1.000 Vajas 600 Hattyús 3.000 Magyarka 500 Halas 3.000 Karga Lapos 3.000 Földégés Botonással 23.600 Kunlapos 15.000 Apa vár Érbuga 22.000 Berecz fenék 1.000 Disznó rét 3.000 Összesen : 75.700- ebből 56.100 kéve esik az általunk vizsgált határrészre. Ennyit vágtak le 1789 telén.137 Szűcs Sándor azt is leírja, hogy a rét fénykorában többféle nádat is megkülönböztettek: „Az erek medrében nőtt folyami nádnak volt a legtöbb becsülete. Nem volt alábbvaló a rétben termett verestövű nád se. Jó árat fizettek érte, mert mindenre alkalmatos volt. A vastagjából falat, kerítést, karámot húztak, a szép fényes vékonyszálúból pedig tetőt kötöttek. Bordanádnak is nevezték, mert ebből készült a szövőszék bordája. A szárazon nevelkedett piszokszínű, korhadt és girbegörbe, bördős nádat csak tűzre használták. ”138 Karcagon is a legnépszerűbb réti termék volt. Az építkezés mellett tüzelőként is általánosan használták. Korábban, vélhetőleg még a 18. század első felében is közös tulajdonnak számított, amiből minden gazda részesülhetett. Korlátozásokat előbb a redempció jelentett, az idő haladtával pedig a redemptus családok növekvő száma követelte meg a nádasokkal való szigorúbb gazdálkodást. A 18. század végétől már vannak rá adatok, de a 19. században állandóvá vált gyakorlat, hogy a nádasokat a földbirtok arányában osztják el. A tanács a nádtermő helyeket is számon tartotta, és mint a mezőgazdaság más területein (pl. a szüretnél), csak az erre szóló engedély után lehetett megkezdeni a vágást. Annál is inkább így kellett lennie, mert a nádaratáshoz illetve a nyilasok kijelöléséhez, a nádosztály megtételéhez megfelelő vastagságú jég kellett, vagyis a kezdés hivatalos időpontja mindenek felett az időjárástól függött. Ha tartósan hidegre fordult az időjárás - ez egy-két alkalommal már november végén, de leginkább december közepétől január végéig következett be - az erre kijelölt tanácsbeliek bejárták a rétet, s a tanács az ő jelentésüktől 137 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1789. április 24. 65. sz. 138 SZŰCS S. 1992. 134. p. 91
