Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
mondott baromfiak ,,a' bé nem húzott les-gödrökbe vesztek.” A tanács is elvetette a vadászok tiltakozását kimondván „ tapasztalt dolog, hogy az Hlyen les gödröket nyitva tartják a' puskás emberek. ”'29 A vadászat pénzbeli jövedelmét bizonyára a tehetősebbek ruháihoz felhasználható, ennélfogva jó pénzért eladható állatbőrök jelenthették. Talán ezért is találjuk a halászat és a vadászat bérlői között néhány évben a helyi görög kereskedőt. (A hagyatéki leltárak szerint a görög boltokban télen is tartottak halat, feltehetően szárított vagy sózott formában. A tartósításnak ehhez a módjához bizonyára a halászok értettek, de a rét fénykorának leáldozta és megsemmisülése után ez a tudomány is eltűnt.)129 130 A „Nagykunsági króniká”-ból vagy Szűcs Sándornak a vízivilágról írott könyveiből jól tudjuk, hogy a mocsárvilág igazi ismerői és ezermesterei a rétes emberek vagy pákászok voltak.131 Ők abból éltek, ami a halászok, vadászok köreit nem zavarta és igazából olyan kicsiségnek számított, hogy még árendát se kellett fizetni érte, ám mégis pénzt ért. A jegyzőkönyvek gyér adatai a békászásról (ti. teknősbéka fogásról és eladásról), a madarászásról hagytak ránk emlékeket.132 A rétnek a halon, a csíkon, a rákon és a teknősbékán kívül még egy igen keresett árucikke volt, ez pedig a pióca, korabeli nevén a nadály. Annak idején az orvostudomány rendszeresen használta, s hasonló céllal a paraszti háztartásokban is megvolt a helye. (Az 1920/30-as évek gyógyszertári felszerelését őrző karcagi Patikatörténeti kiállító teremben is látható egy 129 JNSZML Kisújsz. v.lt. R.sz. 726. A Kisújszállás- kenderesi határper iratai. Rimaszombati János vallomása és Kg. v.lt. Tjkv. 1790. október 25. 495. sz. és 1823. május 31. 351. sz. 130 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1820. június 3. 277. sz. Rátz Mihály görög kereskedő bérelte a halászat és a vadászat árendáját, amelyből ez évben a tanács a kerületi döntés értelmében 100 forintot elengedett, valamint JKK lt. Polgári Pörök 22. füzet. 28. cs. 1820. Kenderesi Tódor és Fia Pál Jószágainak Inventáriuma. 131 SZŰCS Sándor: A régi sárrét világa valamint uő. Régi magyar vízivilág. Bp. 1977.- Györffy István és Szűcs Sándor magával ragadó írásai nyomán hajlamosak lehetnénk e mesterség jelentőségét és a pákászok létszámát eltúlozni. Igazából óriási természetismeretük, ügyességük és szabadságuk ellenére is a közösség legszegényebb, amolyan félig kitaszított tagjai lettek rétjáróvá. 132 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1790. július 3. 343. sz. llléssy János kapitány két teknősbékával kereskedő kisújszállási asszony panaszára vizsgálatot rendelt el. Mint kiderült az asszonyok a karcagi Bihari Páltól kétszáz darab teknősbékát vettek, de a portéka között „Kisded Békák” is akadtak, s ezért a pesti piacon csak jelentős veszteséggel tudtak túladni rajtuk. (Pesten a rendes méretű teknősök párjáért 10 garast adtak.) A réti madarászás fő célpontjai a szép tollak vagy háziasítható madarak tojásai, kicsinyei voltak. A karcagi Laboncz Jánost 1790 tavaszán azért húzatta deresre a tanács, mert a figyelmeztetésre, hogy itthon adja el a kócsagtollat, fenyegetőzéssel válaszolt. (Tjkv. 1790. április 9. 156. sz.) Volt aki egyszerűbb módját választotta a süvege felékítésének. Dobrai János 1835 tavaszán egy éjjel Kálmán Sámuelné udvarára lopózott be és ott a „kiss ólba” zárt szelíd darvakról igyekezett a szebb tollakat letépkedni. (Tjkv. 1835. április 21. 271. sz.) Amúgy meg az ilyen vadmadár fiák befogására a nagykun kapitány is bátorított (Kisújsz. v.lt. Prot. Curr.) 1779. június 29-én kelt levelében „túzok fiák” és „szép vadlibák” küldésére ösztönzi az elöljárókat, máskor meg a kerületi gyűlések vacsoráira két-három pár nyulat is elvárt. 89
