Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
(Városgazda úr a fuvarért öt forintot fizetett.)125 Györffy István emlékezete szerint az 1880/90-es évek fordulóján még a Rétoldal városrész több portáján ott nyújtózott a hajó. Valóban nem volt baj, ha valaki tartott odahaza ilyet, mert esetenként a mezőgazdasági munkáknál is hasznát lehetett venni. Paraszti feljegyzésekből tudjuk, hogy 1838-ban a réti vetéseket árvíz öntötte el, úgyhogy a már kalászt lökött árpát sokan hajóról szedték. 1853-ban meg (lásd Kátai Gábor idézett naplóját) a nádat igyekeztek hajóról levágni.126 Vadászat és pákászkodás A Györffy István és Szűcs Sándor megörökítette pákászok, rétes emberek, esetleg a parasztemberek némelyike által gyakorolt lépes, csapdás, hurkos etc. vadászatról úgyszólván semmit sem árulnak el nekünk a jegyzőkönyvek, a puskás vadászatnak azonban már jobban megmutatkozó emlékei maradtak. Vásárlási jegyzékek, boltleltárak igazolják, hogy a helybeli görög boltokban puskaport és sörétet („srét”) is be lehetett szerezni, lőfegyver pedig több gazda kezén is volt. A vadászfegyver, de általában a lőfegyver tartásának a vadászat mellett vagyonvédelmi vagy önvédelmi okai is lehettek, hiszen a rétség nádasaiban nyaranta háborítatlanul szaporodott a farkas. A legelő jószágban tett kártételeiről több bejegyzés is tanúskodik, pusztítására kerületi utasítás volt, ahogyan a varjú és a veréb irtására is, s mindez a nagyobb siker érdekében jutalommal is járt. Amikor meg a farkas nagyon elszaporodott a kerület népét, mondhatni pontos haditerv szerint vezényelték farkaskergetésre.127 Persze télen a tanyák környékét, vagy nyáron a szőlőskerteket látogató apróvadakra is szívesen vadásztak, s vélhetően (többek között) ezek elriasztására hordott puskát némelyik kertcsősz is.128 Az óriási rét a maga vadjaival és madárvilágával szinte végtelen lehetőséget biztosított a vadászatban örömet lelő embereknek. Rimaszombati János gazda 1822-ben vallotta egy határperben, hogy szenvedélyes vadász lévén az 1790-es években a karcagi határ vadászati jogát is bérelte és akkoriban sokat „őgye/gett" a rétben. így voltak ezzel mások is. 1790-ben Kádár Imre egy társával ,,a' réten kobozván”, véletlenségből Csányi Mihály disznaját terítették le. Mások meg a városhoz közeli rétszélen ástak lesgödröket, nem gondolva a baromfiudvar apróságaira. 1823-ban négy karcagi gazdasszony 53 libát kér megtéríttetni hat „puskás emberen”, mert a 125 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1849. április 16. 64. sz. 126 SZENTESI TÓTH Kálmán: Történelmi emlékek a Jászkunság és Karcag múltjáról. Karcag, 1940. 54. p. 127 JNSZML Kg. v. lt. Tjkv. május 13. 232. sz. „Kis Kováts András és Pap József egy pár Farkast fogván, és annak bőrét itten be mutatván a' T. Kerületektől annak jutalmát megnyerhessék” bizonyságlevelet kémek. 1825-ben (Tjkv. 195. sz.) ismét Pap József mutat be egy farkasbőrt és „annak ellövéséért” kéri a kerülettől rendelt jutalmát. 128 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1844. december 16. 849. sz. A tanács elé kerül az a férfi, aki a kertben nyúlra vadászva sebesített meg valakit. 88
