Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
hetenként, hétfő és péntek napokon a' Város Lakosai szükségére” köteleztettek a piacon halat és csíkot árulni. A szerződésben megállapított összegtől csak akkor tértek el, vagy álltak el, ha nem várt esemény, aszály, esetleg a megszokottnál erőteljesebb áradás következett be.121 A csíkászat jövedelmét eleinte külön kezelték és komolyan ellenőrizték. 1766- ban három „csíkgazdát” jelöltek ki, akiknek a feladata az idegenek és az irredemptusok által adott csík harmad és a helybeli redemptusok által adandó negyedrész pontos beszedetése volt.122 Meg is érte odafigyelni, mert 1788-ban 126 forint folyt be ezen a címen a város kasszájába.123 124 A 19. században már a halászattal együtt adták bérbe, a kettőt együtt általában 270-300 forintért. A csíkászat bérletét többen, egy csapatba állva fizették, s ilyen, a halászbokorhoz hasonló csoport esetenként több is volt. Ennek nyomát őrzi a tanácsjegyzőkönyv 1820. december 16-i bejegyzése, mikor „Rimaszombati János és 14. társai panaszolják, hogy a' hol ők tavaly csíkásztak, oda most Székely Gábor és társai mentek, kérik hát azokat onnan el tiltatni. ” A tanács gyorsan helyrerakta a közös területen adódott problémát kijelentvén: „Semmi elsősége nints az Instánsoknak mások felett, a' hol lehet ott csíkásszanak. ” Ezen túlmenően legfeljebb az árenda pontos befizetése és a rét szélén, a legelő peremén készített csíkvermek miatt bajoskodtak velük. A csíkvermek ugyanis gyakorta lefedetlenül ásítoztak, veszélyeztetve az arrafelé legelő jószágot.1“ A halászok, mint a vízi utakat ismerő emberek egyéb feladatokat is vállaltak. A jegyzőkönyvek elszórt adataiból az általuk folytatott vízifuvarozás megléte is kihámozható. Ez éppen a vizsgált határrészt érintette, hiszen Füzesgyarmat és Bucsa felé az 1870-es évekig igazi út nem is volt. Györffy István hagyta emlékezetben, hogy szürszabó édesapja a füzesgyarmati vásárra hajón járt. Ugyanezt a hajóutat őrizte meg a városgazda egy 1849. évben kelt feljegyzése. A város ugyanis a bucsai majorból 20 köböl zabot vásárolt, amit öt halásszal fuvaroztattak a karcagi határba, a várostól két kilométernyire lévő Túri kútig. 121 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv.1844. 646. sz. 1822-ben pl. Kisújszálláson (Tjkv.1822. május 1. 179. sz.) azért kérték a fizetség mérséklését a bérlők, mert „a' Hat a' Vízben igen nagyon megkevesbedett" Karcagon is. (Tjkv.1822. november 4. és 11.) azért lépnek vissza a bérlők „mert az Ozes fenékben semmi víz sints.” 1845-ben viszont azon panaszkodnak (Tjkv. 1845. szeptember 20. 511.) az idei „szünet nélkül való víz áradások miatt” a halászati jövedelem igen gyenge. 122 Lásd: 118. sz. jegyzet 123 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1789. március 2. 18. sz. 124 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv.1766. január 6., Tjkv. 1790. február 1. 32. sz. 1790-ben hét darab marha veszett oda Bodnár István, Bodnár Péter, Kónya István, Veres András, Göntzi György befedetlenül hagyott csíkvermeiben. A csíkászok a tanács határozata alapján közösen voltak kötelesek a kárt kifizetni, annak ellenére is hogy szerintük a gulyás vigyázatlanságából történt. „ ...mivel bizonyos, hogy a Legelő Mezőn vagyon a' Csík vermek, és három négy ember hasznáért a Legelő Mezőt tilalmasban tartani nem lehet”, a vészek befedése pedig már korábban parancsoltatott. 87
