Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)

TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)

is megjegyezte, hogy épített formában lehetne igazán hasznát venni, ahhoz pedig - a kőnek és homoknak nem léte miatt - alig van remény. Hasonlóképpen látta a Karajánosi út helyzetét a Karcagi Cs. Kir. Járás kapitánya is 1850-ben. Szintén mellette érvelt, kifejtve: „már jelenleg is Karczagról Kisújszállás felé számos gátak vágynak és különösen van egy véd gát, a' Kar ajá nos lapályán egészen keresztül vezető, melly kevesebb munkával és költséggel országúttá készítendő, mint ha egészen új töltést kellene készíteni, melly ha Kenderes felé vezettetnék is az út (a karajánosi továbbra is) nélkülözhetetlen volna. ”00 Vagyis ez az útvonal, az út minőségét nem számítva, a legjobb és legrövidebb. A járási kapitány úr véleményét a hivatalos szervek is elfogadták, mert nem csak a vasút épült meg ezen a lapályon keresztül, hanem az itteni országutat is tovább fejlesztették. Ha a mai „régi négyes”, azaz a 4. sz. főút 1959-től lekapcsolt szakaszát és a karcagpusztai leágazástól Kisújszállás felé vivő vonalát összehasonlítjuk az 1800-as évek elején készült térképpel, úgy tetszik, hogy a vasútvonal a Karajánosi út mocsári szakaszának domborzati lehetőségeit kihasználva, annak a vonalán épült meg, az országút pedig a régi Karajános (vízfogó)gátra került, ebből építették ki kőúttá.101 A gát az útépítéssel együtt tűnt el, bizonyára még az 1880-as években, mint ahogy addigra eltűnt a névadó mocsár is. (A kilencven esztendő alatt amíg létezett, nemcsak az utasok átkaiban fordult elő a híres út és a gát, hanem a rét egyik határpontjaként emlegették a jegyzőkönyvek. A régi szóbeszédben Karajános-nak a mocsarat és a helyén lett legelőt nevezték, de használták rá a Karajános-mocsár vagy a Karajános- lapály nevezetet is. Ezen vezetett keresztül a Karajánosi út vagy - útvonal illetve a Karajános(i) gát, a Karajános gátja vagy a Karajános(i) töltés. Ezek az elnevezések ma már legfeljebb ha olvasmányélményekből ismertek. A „Karajános” az élő földrajzi nevek közül régóta, talán már az 1930-as évekre eltűnt, elfelejtődött.)

A Karajánosi vagy Pingyó csárda

A korábbiakban már írtunk a Mirhó-gát elkészülte után szántóföldként hasznosított kisújszállási Kurvahátról (Karahátról), illetve a Túri út forgalmának a Karajánosi útra tereléséről. A Karajánosi út forgalmának a megnövekedését jelzi, hogy az 1790-es években az ármentes bócsai legelő szélén, a mai Kisújszállási út mellett, a Túri út leágazásánál felépült Karcag második „külső 100 101

100 JNSZML IV. 161. Karcagi járási kapitány iratai. (R.sz.2) A Nagykun Karcagi Járási cs. kir. Kapitány hivatalos eljárásainak fogalmazati jegyzőkönyve 1850-1854. 77. fsz. 829-831 old. Kelt 1850. június 3.

101 A Karajános(i) út és gát karbantartásától az 1860-as évekből és későbbről is vannak adatok. Az egészen az 1890-es évek végéig gondot okozó, akkor már inkább a csapadékvizet összegyűjtő erek továbbélését mutatja, hogy még 1860-ban és 1885-ben is híd segítette, gyorsította errefelé a közlekedést. Ld. Kg. v.lt. Tjkv 1860. szeptember 18. 326. sz. és uott. Tanácsülési jkv. 1885. december 24. 684.sz.

80