Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
áradásaitól." A nagyobb ereken négy, dobogónak nevezett fahíd segítette az átkelést. Az út és a gát esztendőnként ki volt téve az árvizek pusztításainak, ezért a kerületi „úti biztos” rendszeresen ellenőrizte, kijavíttatta, vagy ha arra szükség volt teljes felújítását kezdeményezte. Úgyhogy nemcsak a rajta megforduló utazók átkozták el a Karaj ánosi utat és gátat, hanem a város lakossága is, hiszen a 2. tized lakói kivételével mindenki itt teljesítette az áttöltéssel és gátépítéssel kapcsolatos közmunkákat. Ilyenekre pedig elég gyakran sor került. 1820-ban például azt az utasítást hirdette ki a nagykun kapitány, hogy a Karaj ános laposán ,,a' Vizek gátakkal úgy meg töltessenek, hogy mikor Télen, Tavasszal a' nagy esőkbe az erekbe víz lenne is, az ország útján ott lehessen útazni...” Ha tehát a két érintett város a majd' négyezer öles gátat és az erek töltéseit nem győzné munkással, akkor a többi nagykun településnek is karbantartandó részeket kell kijelölni rajta.95 96 A keserves munkával emelt és fenntartott gát fontosságát mégis az elöljáróságot igazolta, mert 1830-ban sikeresen tartóztatta fel az évszázados áradást.97 A „Kisújszállási út” országos hírű karajánosi szakaszáról, amit száraz nyáron (vagyis az esztendő kb. két hónapjában) megfelelőnek írtak, 1830-ban megjegyezték, hogy „ fekvése is hasonló sík, egyenes, de lapályos földön van nagyobb részént. Ugyan azért a földnek természeti nyirkossága, enyvhez hasonló ragadóssága végett az esztendőnek nedves részeiben sokszor az üres kotsira is felférne a vontatás, minthogy annak kerekei a megragadás miatt nem fordulhatnak... ”98 A Törökszentmiklós-Karcag közötti távolságot (44,7 km) jó útban nyolc óra, rossz útban másfél nap alatt lehetett megjárni úgy, hogy egy- egy igavonóra mindössze három mázsányi terhet számítottak. A Szűcs Sándor említette 1920/30-as évekbeli emlékezet szerint a helyiek, jól ismerve a „Karajános” jószágszaggató voltát, a nagyobb teherrel inkább Kunhegyes felé kerültek. Ha mégis erre jöttek akkor a mai Túri út (régebben Kövestelki út) torkolata táján épített Karajánosi vagy Pingyó csárdánál csónakba ültek és így jutottak el Kisújszállásra.99 A környező megyék lakossága viszont rendszeresen erre fuvarozta terményeit, portékáit a debreceni piacra és kedvelt állathajtó útvonal volt. Jelentőségét Újfalussy Sándor kerületi mérnök is elismerte, de azt 95 JNSZML Kisújsz. v.lt. Tjkv. 1799. május 5. 145. sz. ,,Bizonyos hírből hallatván, hogy a' Hortobágy és Berettyó Vizei ollyan nagyon áradnak, hogy ha a' Karajános ban ennek előtte egynéhány Esztendőkkel kezdetett töltés jobb karba nem helyeztetik, a' Kurva háton (ti. Karaháton - E.Gy.) lévő minden vetések a' víz miatt... lejendő elrontásától tartani lehet. ” 96 JNSZML Kisújsz. v.lt. Prot. Curr. 1820. szeptember 12. A nagykun kapitány körlevele. 97 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1830. május 9. valamint NEMES G. - KÁROLYI Zs.,1975. 90. p. 98 Ld. 92. sz. jegyzet 99 SZŰCS Sándor: A régi Sárrét világa. Bp. [1992],124. A híresen rossz útról Györffy István is megemlékezik, de megemlíti ANTALFFY Gyula: így utaztunk hajdanában. Bp., 1975. című kötetében is. 79
