Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)

TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)

A Kunlapos, az Apavára, és a déli oldali „nagyobb rét” legfontosabb táplálói és állandó utánpótlást szállító vízfolyásai az észak felől érkező erek voltak. A Hortobágy folyó a püspökladányi határba nyúló nagy kanyarulata a Kunlapos nevű határrésznél tért át a karcagi oldalra. Ide ömlöttek a Ködmön- ér, az Aranyos-ér, az Ünn-ere, a több ágra szakadó Lőzér-ér szállította víztömegek, amelyek Érbuga táján, Apavára előtt egy hatalmas laposba terültek el, de ahogy Varró főbíró is írja, onnan ismét többfelé ágaztak tovább déldélkeleti irányba. A ladányi határhoz közelebb, a (dél)keleti hármashatár felé folyt a Cseh-ér, a Cseh kürtő, a Nádas-ér, a Kígyós-ér vagy Kígyós- derék, a Kun-ér és a Kunér- derék, az utóbbitól déli irányban a Csukás- ér. A város alatti nagy vízállásból szakadt ki a hegyesbori szántókat és a vízjárta laposokat elválasztó Pap-ere (1877-ben Hegyesbori-érnek is írják.). Ez alatt mutatják a térképek az Érbugából ágazó Tarcsa-eret, amelynek mentében, az 1890-es évek elején készült térképünk a Magyarkai-halom magasságában, a bucsai határ felé egy „Kender úsztató” nevű széles, lapos mederszakaszt is feltüntet.61 (Hasonló helyeken, de a városhoz közelebb eső vízállásokban, pl. a „Magyar-tisztán” ázott valaha az eladásra szánt gyapjú is.62) A Tarcsa-ér alatt, kelet felől folyt az Ürmös-ér, ami szintén a karcag-bucsai rétekben, a Hortobágy felé tűnt el. Hegyesbor alsó, Bucsa felé eső területe és Magyarka puszta déli oldala, egészen a szeghatárig szigetekkel tarkított, szinte végtelennek tetsző rét volt. Nem is csoda, hiszen a délkeleti oldal „nagy rét”-je itt találkozott össze a Kisújszállás- Kunhegyes-karcagi hármas határig nyúló Karajános mocsár vizeivel, vízfolyásaival, amelyeket 1787-ig a Mirhón érkező víztömegek duzzasztottak folyókká. Mint már említettük, a hármashatár körüli két torkolatban feltoluló víz olvadás vagy esők idején tengerré változtatta a környéket. Nem csoda, ha errefelé több vészről, halászóhelyről is említést tesznek az iratok.

61 PESTY F. 1978. 154. p.; az 52. sz jegyzetben leírt térképek, valamint „A Középtiszai Armentesítő Társulat műszakilag fejlesztett és a nagyméltóságú m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úr 1891. évi 71029. sz. alatt kelt rendeletével megállapított árterületének a társulati közterhek viselésére vonatkozólag az 1895. évi november 28-án tartott közgyűlés által megállapított Osztályozását feltüntető térképe.” Ez a feltehetően katonai célokra készült, nyomtatott térkép igen részletes képét adja a határnak, feltüntetve a vízfolyásokat, utakat, halmokat, tanyákat, vízállásokat és a hatámeveket. Egy másik, kevésbé részletes térkép „A Körös-Berettyó szab. m. kir. Folyammémöki hivatala” által 1877. jan. 31-én elkészített térkép. Ez utóbbi pontatlan, de a nagyobb folyóvizekről jó áttekintést ad. A kér térképet Földvári Imre ny. szakaszmémök bocsátotta rendelkezésemre. Az 1895. évi térképen jól látható, hogy a Kenderáztató a Pap-ere alatti ér tavában van, a tanácsi jegyzőkönyv az 1798. évi augusztus 16. 449. sz. alatt is a Pap-erében lévő kenderáztatóról ír.

62 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1830. május 6. 273. „Egyesség köttetett... a' Városban található Magyar tisztánn meg ásztatott gyapjúnak másájára...”

68