Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
hadmozdulatok néptelenítették el. Később sem épült újjá, sőt Kisújszállás is csak jócskán a Rákóczi-szabadságharc után, 1718-ban népesült be. A Magyarkát bérlő karcagiak tehát sok esztendeig alig voltak szigorúan vett határok közé szorítva, ezért volt lehetséges, hogy az egyébként Marjalakához tartozó Halas, Rakonczás, és a Karajános szomszédságába eső Magyarkai Ravaszlyuk nevű határrészek egyes területei Karcaghoz kerüljenek. Ezek határvonalán említik 1487-ben a Torsalapossa nevű földrajzi pontot. Ezt is teljesen a karcagi határba kebelezték, mert a 19. század elejéről olvassuk a bejegyzést, hogy a hadnagyok a „Torzsa Laposról és Sebes Érből” hat marhát hajtottak be, mert „ottan a' Kaszállónak hagyatott földön az egész Gyarmati Gulya el terjedt volt, 's ottan sok károkat tettek. ”2 (Bucsa puszta ekkor már a Wenckheim birtok fuzesgyarmati uradalmának része. így került oda a gyarmatiak gulyája, mint, ahogy a rendszeres határjárásokat is a tiszttartóval vagy a gyarmati elöljárókkal vitték végbe a karcagi tanács tagjai.) A fentebb felsorolt területek (Halas, Rakoncás etc.) eltulajdonlását még jó száz évvel később, 1841-ben is megpendítette a kisújszállási tanács.52 53 A „nagy Rét” vizei Az óriási ártéren átfolyó, ide torkolló vagy innen táplálkozó erek, vízfolyások, tavak, posványok felsorolása ma már csak a régi térképek és az írott források segítségével lehetséges. A folyószabályozások hatásaként, valami másfél évtized alatt, az 1860-as évek elejére, a bővizű, nagy erek, derekak, tiszták jelentéktelen vízállássá silányodtak és évezredes mocsarak lettek kotús legelők. Ehhez képes, újabb százötven év múlva, vagyis napjainkban, néhány abszolút kiszáradt nagy meder és az eltűnőben lévő földrajzi nevek nyomán felsejlő szóbeszéd emlékeztet a régi vizekre. A határnak ezt a most tárgyalt részét a régi térképek szigetekkel tarkított, óriási nagy mocsárnak tüntetik fel. A folyóvizek medre pedig olyan szeszélyesen kanyargó, több ágra bomló, elsekélyesülő, elterülő, nádba vesző volt, hogy sokszor nem is bíbelődtek a térképre vitelükkel.54 52 JNSZML Kg. v. lt. Tjkv. 1802. jún. 13. 391.sz. 53 JNSZML Kisújsz. v.lt. Tjkv. 1841. márc. 23. 151.sz. A kisújszállási elöljáróság a közös határon emelt vízfogó gát miatt keletkezett vitában hozza elő, hogy „... méltán fájdalmas érzést támaszt ezen Közönség lakossaiban annak meggondolása, hogy minekutánna Karcag várossá ezen Közönség határából a' múlt században nagy és éppen a' most vízzel elborítottnak panaszlott részt (vagyis Karcag határának déli területeit E.Gy.) elvett(e), mint akkor is gyengébbtől..." A területgyarapítás eredménye, hogy a két város protocollumaiban egyaránt előfordulnak a Rakonczás, Domb-sziget, Sebes-ér, Halas, Hosszú-sziget etc. területekkel kapcsolatos ügyek. Ezek megoszlottak a két város között. 54 Jó példa erre a Hegyesborról 1810-es években készült térkép (HBML BmT 34.). Ezen szépen elkülönül a Pap-ere határolta ármentes terület és az alatta található, időszakosan víz borította rét, amely alatt a Hortobágy folyik el, de csak sejthető a medre, pontosabban vízfolyások követhetetlen kuszaságát rajzolták fel hozzá, jelezve, hogy az ott vízjárta terület. 66
