Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
táplálva, folyt a Taskonynál kiszakadó Mirhó, amely 1785-1787. évi lezárásáig a Tisza vizét vezette át a Felső-Nagykunságon, vagyis Kunhegyes, Kisújszállás és Karcag határán, hogy aztán a Hortobágy torkolaton, alól a Mirhó toroknál ez is a Berettyóba ömöljön. A Mirhó-gát 1787. évi elkészülte után a régi medrek a csapadékvíz, illetve a nagy területeket elborító belvizek elvezetői, összegyűjtői, tárolói lettek. Jelentőségüket és az általuk szállított víz hatalmas mennyiségét jól érzékelteti a ma is működő gástyási szivattyútelep térségében lévő hatalmas szélességű folyómeder. A többször említett Berettyó folyó másik neve Túr. A 15. századi határjárási oklevelek „Thurvize”-ként említik, de még az 1763-ban készült határtérképen is „ Fluvius Berettyó alias Túr vize”, vagyis „Berettyó folyó, másképpen Túr vize”-ként van feltüntetve.3 A Berettyó a déli határrész harmadik, meghatározó vízfolyása, bár igazság szerint a karcagi határon kívül, a Békés vármegyéhez tartozó bucsai határrészen folyt, s a Bucsa-Karcag- Kisújszállás-i hármas határnál lépett a Nagykunság, pontosan Kisújszállás város területére. A Berettyó nem a Tisza gyermeke. A Szilágy-hegység déli részén ered és Nagyfalu, Margittá, Széplak, Szilágynagyfalu érintésével Szalárdnál éri el az Alföldet, ahol a Nagysárrét óriási mocsarának lett a táplálója. A karcagi föld szomszédjába Füzesgyarmat felől érkezett és a már említett Füves-sziget táján a Hortobágy, kicsit alább a Mirhó vizét is felvette s vitte Túrkeve és Mezőtúr érintésével a Körösbe. A Berettyónak tehát önálló vízgyűjtő területe van, éppen ezért vízállása, áradásai nem a tiszai árral, hanem néhány nap eltéréssel kezdődtek vagy tetőztek. Mindenesetre a rajta levonuló víztömeg a keletdélkelet felől érkező árhullámot hozta a Nagykunság határára, míg a Tisza árja észak-északnyugatról érkezett. A tájat átszabdaló kisebb folyók, erek azonnal reagáltak, s az erőteljesebb Berettyó ár érkeztekor vagy tetőzése idején visszafelé, délkeletről északnyugatra, a Tisza felé folyt bennük a víz. Györffy Istvántól tudjuk, hogy ezt a jelenséget figyelembe véve a 16. században a Kunhegyes melletti, a Mirhó vízrendszeréhez tartozó Kakat-érre kétfelé forgó vízimalmot építettek.4 A régi térképeken jól látható, hogy a felsorolt folyók árterei, az év egy részében állandóan vízlepte mocsarak, időszakosan vízjárta területek, korabeli nevén, a rét, óriási félkörben vette körül Karcag városának árvizektől mentes szállás- vagy tanyaföldjeit. E hatalmas rétségen belül több kisebb, jól elkülöníthető részt ismerünk és ezeken belül további apróbb területeket különböztettek meg a régiek. A kisújszállás-karcagi határ mentében, a Ravaszlyuk-i hármas határtól (Kisújszállás, Kunhegyes, Karcag határától) dél-délkelet felé, egy sor bővizű ér 3 HAAN Lajos: Békés vármegye hajdana 2. köt. Diplomatarium Békessiense. Pest, 1870. valamint JNSZML Térképtár T.96. „Geometrica delineatio controversiae praediorum Marjalaka et Ecseg” 1762. Készítette Kováts György. 4 GYÖRFFY István: Magyar falu - Magyar ház. Bp. 1942. 54
