Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
Kunságban... ” Megemlíti még az árpát és a kásaételek alapját adó kölest. A nagykunsági települések önellátó gazdálkodást folytattak a 19. század második feléig. A piacok nagy távolságra feküdtek, ezért a megtermelt gabonát nem volt gazdaságos tengelyen elszállítani. A gabonatermesztés nagyobb felvevő piacát a napóleoni háborúk jelentették. A másik jelentős gabonaféle a köles volt, amelynek termesztése nem volt annyira munkaigényes, mint a búzáé. A települések lakói a gabonát és az állatokat maguk értékesítették a különböző vásárokon. A gabonát rendszerint szemesen adták-vették. A szárazmalmok az őrlést jórészt a helybeli lakosok igényeinek kiszolgálására végezték.46 A Nagykunság települései összességében távol feküdtek az élővíztől, ez megmagyarázza a szárazmalmok kiugróan magas számát. Igazából csak két település Túrkeve és Kunszentmárton rendelkezett vízimalommal, de ezek nem dolgoztak olyan hatékonyan, mint a Zagyván és Tárnán felépített jászsági vízimalmok. Túrkevén például már a középkorban őrölt vízimalom. A megye területén ez a malom az, amelyet legkorábban említ írásos forrás. Egy birtokbejegyzés szerint Túrkevénél a turkeddi részen a Zubogónál már 1476-ban vízimalom rftűködött.47 Szárazmalom is dolgozott a településen, hiszen már az 1591-92-es összeírásban Túrkevén és a körülötte található - ma már nem létező - településeken (Mórickába, Móric, Csudabala) említenek szárazmalmokat. 1714- ben egy lóvontatású malmát jegyzik fel, majd ez a szám emelkedik, hiszen 1750- ben már 4 szárazmalom dolgozik itt. Az I. katonai felmérés pedig már hetet mutat be a térképeken. 1769-ben azután a Vincze família szárazmalmot építtet a saját földjén, először azzal az elgondolással, hogy csak a maga szükségletére őröltét benne. Amikor elkészült azonban több helyi lakos is felkereste és elhozta saját gabonáját megőrölni. A tanács (felismerve a veszélyt, hogy a közös bevételt rontja le a magánmalom) 12 Rft büntetést szabott ki azokra a keviekre akik ott őröltetnek. A tiltás óriási felháborodást váltott ki, Illéssy István nagykun kapitány végül személyesen intézkedett, s megengedte, hogy a malomban minden adózó szabadon őrölhessen. Az elrendelt vizsgálat iratai azonban sokat elárulnak a korabeli malmokban uralkodó szokásokról. Kiderül az is, hogy a 46 OLÁH Lajos - VÍG Márta: A kunhegyesi malmok történetéből. Kunhegyes, 2002. 72-73. p. 47 BENEDEK Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai. Szolnok, 2004. 75. p. 34
