Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
ADATTÁR - BENEDEK GYULA: Külső-Szolnok megye az abszolutizmus idején (1849–1860)
Ekés megművelés alá először a bal partot vették, ahol a fő termény a búza és a dohány volt. A gabona (búza) sikértartalma - különösen Törökszentmiklós környékén - vetekedett a bánsági és a bánáti búzával. Termeltek zabot is a lótenyésztés igényeinek megfelelően, valamint kereskedelmi célra. Jól eladható termény volt még a dohány, amelynek termesztése azonban 1850 után csökkenő tendenciát mutatott. Egy táblázat szerint 1849-ben Besenyszögön, Tiszaroffon, Puszta-Sülyön és Tiszaderzsen termeltek a legtöbbet. 1951-ben Szolnok, Besenyszög, Bánhalma-puszta és Puszta-Süly termelt legtöbbet. A kukorica főként a szeszégetés alapanyaga miatt volt kedvelt. A kerti szőlő előnyt élvezett a táblaszőlőhöz képest, ebből középszerű borokat lehetett sajtolni. 1865-ben pl. Szőlősön, Igaron, Kürtön, Tiszaugon és Sason összesen 11.538 katasztrális hold területen termeltek kerti szőlőt. Az úgynevezett kereskedelmi növények - repce és kender - ugyancsak nagy népszerűségnek örvendtek. Haszonállat-világa - marhatenyésztő megye volt - 1860-ig jobban jövedelmezett a gabonánál. A Tisza-szabályozás, valamint a tagosítás azonban az állattenyésztést hátrányosan befolyásolta. Ágazatok szerinti bontásban a birkatenyésztést a Tisza szabályozása, a juhászatot, valamint a sertéstenyésztést pedig a tagosítás csökkentette. A gulyában és a ménesben való tenyésztés pedig 1860-ig teljesen megszűnt.84 Az adózás átalakítása a jobbágyi adózás megszüntetésével, a jövedelemadó bevezetésével A jobbágyság intézményének eltörlését megelőző időszakban a jobbágyi adózás igen terhes volt és számos hátránnyal is járt. Ugyanis a jobbágy a világi földesúmak a termények tizedével, az egyháznak pedig a kilencedével fizetett. De nem akármikor, hanem a termés learatása után azonnal.85 Ez többek között olyan hátránnyal járt, hogy a jobbágy a piacon nem tudott megjelenni, ezért nem sikerült pénzre szert tenni. A robotszolgáltatást a növények fejlődésének legkedvezőbb időszakában kellett teljesíteni, ami hátráltatta a „saját föld” eredményesebb művelését. Ezen kívül a jobbágy két-három nemzedéken belül elszegényedett a föld felaprózódása következtében. Ezen a helyzeten változtatott az abszolutizmus földbirtoklási rendje. Ennek alapja az volt, hogy a „volt” jobbágynak szabad rendelkezésére került az éppen általa használt földterület, más szóval birtokos lett. Ez számos előnnyel járt: megszabadult a földesúri önkénytől, az adója pedig - a föld és telekadó - pénzbeliséget öltött, emiatt a legkedvezőbb időpontban és bármikor megjelenhetett a piacon. A birtok örökölhető volt, ami azonban két-három nemzedéken belül felaprózódhatott. Az 84 MONTEDEGÓI A.F. - BARTAKOVICH B. 365-366. p. és 392. p. 85 Az azonnal azt jelentette, hogy az aratás helyszínén történt számbavétel után a jobbágy köteles volt tüstént a dézsmakertbe szállítani a tizedet, illetve a kilencedet. 287
