Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
A szárazmalmok vizsgálatánál megkerülhetetlen a kézimalmok említése. Selmeczi Kovács Attila egy részletes dolgozatban tárgyalja a Kárpátmedencében található kézimalmokat. László Gyula tanulmányait és az általa készített illusztrációkat felhasználva arra a következtetésre jut, hogy a honfoglalás idején őseink már különböző felépítésű és szerkezetű kézimalmokat használtak. László Gyula a csongrád-felgyői honfoglalás kori ásatási anyagban talált igen sok törött malomkőlelet alapján arra következtetett, hogy az szándékos rombolás eredménye lehet, ami összefüggésben állhat a feudális malommonopóliummal, tehát a jobbágyoknak a földesuruk malmában való őröltetés kötelezettségével a dézsmahaszon érdekében. Amíg azonban ez a helyzet Nyugat-Európát jellemezte, addig hazánkban a feudális nagybirtok nem volt teljesen malommonopólium, hanem éppen ellenkezőleg, a parasztoktól szemesgabona helyett lisztben vagy kenyérben követelték a dézsmát. így a parasztok saját kézimalmaikban kényszerültek feldolgozni a gabonát. Ez a kötelezettség az Árpád-kori gabonatermelő parasztgazdaságokat termelékeny őrlőeszköz használatára kényszerítette és lehetséges, hogy minden háztartás felszereléséhez hozzátartozott a kézimalom. A lényegesen nagyobb teljesítményű vízimalmok Közép-Európában már a 11. század végén elterjedtek. A jóval több terméket előállító malomtípus működése azonban nem szorította ki teljesen az egyéb őrlő alkalmatosságokat. Háború idején a szembenálló felek előszeretettel pusztították egymás vízi- és szárazmalmait. Ilyenkor felértékelődött a mobil (hordozható) kézimalom szerepe. Még egy fontos tényezőt figyelembe kell venni. A középkor táplálkozását döntő mértékben a kásaételek fogyasztása jellemezte. A kenyérgabona termesztés alacsony szinten járt, a maihoz hasonló kelesztett kenyér csak a 15. században terjedt el a paraszti háztartásokban. Takáts Sándor szerint a 16-17. században a legtöbb malom nem is lisztet, hanem darát, kását és mixtúrát őrölt. Ez utóbbi alatt olyan keveréket értettek, amiben babot, lencsét, borsót is összeőröltek a gabonával. A legelterjedtebb mixtúra babból, borsóból, árpából és zabból készült. Igazi fehér búzalisztet csak igen kevés malomban őröltek. Ezek után az is érthető, ha egy településen vízimalom működött miért nem létezett szárazmalom, vágy ha működött is számuk alig egy-kettőre tehető.9 Jász-Nagykun-Szolnok megyében eddigi ismereteink szerint egyaránt működtek emberi és állati erővel hajtott szárazmalmok (ezek egyik fajtája a kézimalom), vízi energiával hajtott, helyhez kötött vízimalmok és elmozdítható haiómalmok formájában valamint szélenergiával működő szélmalmok. A Szárazmalmok a megye területén a középkorban 9 SELMECZI KOVÁCS Attila: Kézimalmok a Kárpát-medencében. Bp. 1999. 46-47., 114- 115.p. 21
