Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)

TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: Szolnok iparosítása és az első ötéves tervidőszak (1950–1954)

összeszedték az akkori helyzetet és a jövőbeli kilátásokat. Az ipari beruházásokkal kapcsolatban ebből megtudható, hogy az eredeti elképzelések szerint a TVM keretein belül egy időben kellett volna létesülnie a kénsavgyámak és a szuperfoszfát üzemnek, amelyek közül azonban csak az előbbi épült ki, míg utóbbinak a tervezése még 1954 tavaszán is folyamatban volt szovjet dokumentációk alapján. A 66 millió forintos beruházás terveit folyó év nyarára várták elkészíteni. A Nehézipari Minisztérium véleménye szerint a beruházásnak 1955 és 1956 között fel kellett épülnie, de mivel a II. ötéves terv jóváhagyott fejlesztési számai még nem voltak ismeretesek, a beruházás megkezdésére és befejezésére pontos határidőt nem tudtak megadni. A létesítendő üzemet 180 ezer tonna/év kapacitásúra tervezték, így ez a többi már meglévő üzemmel együtt ki tudta volna elégíteni a népgazdaság szuperfoszfát szükségletét. A Közlekedési Műszaki Egyetem Szolnokra való telepítését ekkor már nem tartották lehetségesnek, ugyanis az ehhez szükséges 60-65 millió forint erre a célra nem állt rendelkezésre, másrészt pedig az oktatók biztosítása kérdésénél is komoly nehézségek álltak volna elő Szolnokon. Az egyetem végleges helye akkor még nem dőlt el, de Szolnok biztos befutóból az ügy vesztese lett. A Szolnok Megyei Pártbizottság részéről az a kérés is felmerült, hogy a közeljövőben építendő újabb szalmacellulóz üzemet ne Hajdú-Bihar megyében, hanem Szolnok megye területén építsék fel. Indokolatlannak tartották ugyanis, hogy a megye területéről származó rizsszalma 50%-át átszállítsák a másik megye területére (a rizsszalma másik felét a szolnoki gyár használta fel). Kiderült, hogy a KÖM eredetileg Tiszapolgárt, illetve Tiszaföldvárt ajánlotta telepítési helyül, de ezeket a helyszíneket az OT helykijelölő bizottsága nem fogadta el, mondván, hogy ezen területek már más üzemek építési helyéül lettek kijelölve. Végül az OT a rakamazi telepítést támogatta, így Szolnok ipara nem bővülhetett újabb üzemmel.83

Szolnok városának gyors ütemű iparosodásával és a népesség növekedésével párhuzamosan már 1953-ban súlyos problémaként merült fel a női munkaerő elhelyezésének kérdése. A helyzet komolyságát jelzi az MDP Szolnok Megyei Bizottságának 1952. október 20-án Szalai Bélához, az OT új elnökéhez intézett levele, amelyben jelezték, hogy csak Szolnokon mintegy 2 ezer azoknak a nőknek a száma, akik szerettek volna bekapcsolódni a termelő munkába, de kellő munkahely híján gyakorlatilag a munkanélküliek (vagy ahogyan abban az időben előszeretettel nevezték, a munkaerőfelesleg) számát növelték. A megye közlése szerint egy-egy női munkát igénylő munkahely betöltéséért valóságos harc folyt a jelentkezők között és az elhelyezkedni nem tudó nők gyakran fordultak panasszal a városi és megyei tanácshoz, illetve a pártszervekhez is. A megyei pártbizottság javasolta, hogy az 1954-es beruházások között szerepeljen egy könnyűipari üzem. Véleményük szerint a

83 JNSZML 39-1-73. ő.e. Feljegyzés Gerő elvtárs részére. 1954. április 7. 115-126. p.

219