Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)

TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: Szolnok iparosítása és az első ötéves tervidőszak (1950–1954)

„felvonulási lakásokat” építettek, amelyek a kor szellemének megfelelően rendkívül túlzsúfoltak voltak. Jól mutatja ezt, hogy Cséky Sándor szerint egy lakásban akár 20 embert is el lehetett helyezni.36

A létesítmény, indoklása szerint, az üzem a tiszántúli és részben a Duna- Tisza közi területek szikes talajai termőképességének fokozásához szükséges szuperfoszfát előállítására létesült és kifejezetten Szolnok város fejlesztését szolgálta. Munkaerő szükségletét a szolnoki .munkaerő tartalékokból nagyrészt biztosítottnak látták. Az iparpolitikai szempontok mellett a szolnoki telepítés mellett szólt, hogy a nagy mennyiségű nyersanyag és késztermék szállítására mind a város vasúti csomópontja, mind a hajózható tiszai vízi út kiválóan alkalmasnak látszott. A szállítást túlnyomórészt vasúton tervezték, amelyhez egy 1,2 km-es vasúti iparvágány megépítése volt szükséges. Számoltak viszont a vízi szállítással is, amelyhez a létesítendő tiszai kikötő és a gyártelep között mintegy 1,6 km hosszúságban drótkötélpályára lett volna szükség. A telepítés előnyeinek felsorolásánál a következők szerepeltek:- a gyártelep magas talaj szintje- aránylag rövid ipari vágány- közút közelsége (410-es számú út Szolnok és Tószeg között)- munkaerő közelsége- a vasúti csomóponthoz és a vízi úthoz való könnyű csatlakozás kedvező uralkodó szélirány (az É-i, ÉNY-i széllel a keletkező gázok és a por nem kerül a város légterébe)- a város központjától való megfelelő távolság (5 km)

A hátrányok között a következőket kellett felsorolni:

árvíz esetén magas talajvíz-állás- a talaj kisebb szilárdsága, amely megnöveli az alapozási és a szigetelési költségeket (bár megjegyezték, hogy ez az egész Tisza vonalán végig fennáll)- honvédelmi szempontból kifogásolható a helyszín.37

Az új gyár 343 fő dolgozónak adott munkát ebből 156 fő szakmunkás, 102 fő segédmunkás, 39 fő adminisztratív állományú dolgozó, 13 fő mérnök, 9 fő az igazgatásban dolgozott, 17 fő egyéb beosztású. A szakmunkás állományt részben a Hungária Vegyi- és Kohóművek lebombázott pápai kénsav- és műtrágyagyárának volt dolgozóiból, részben szolnoki munkavállalókból (a Budapesti Kénsavgyárban való átképzés után), részben pedig különböző rokoniparokból tervezték verbuválni. Segédmunkásokra zömmel Szolnokról, Tószegről és Abonyból számítottak. Műszaki káderekre pedig a Vegyiművek

36 MOL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 37. d. 13. p. Szolnoki Kénsavgyár. Jegyzőkönyv a Helykijelölő Bizottság (TERINT) 1950. július 13-ári megtartott 3./ tárgysorozati pontjáról.

37 MOL OT TŰK. XIX-A-16-b. 45. d. 536. p. 1950. július 8.

198