Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
A szárazmalmok a városon belül vagy a városon kívül közvetlenül a település körül épültek. A malomházak anyaguknál fogva tűzveszélyesek voltak. A zsúp-, nád- és szalmatetők könnyen tüzet fogtak. A Jászkun Kerületben - Laczka János kapitány ajánlására - 1827-ben a nádor úgy határozott, hogy az új szárazmalmok ezután a középületektől 40 ölnyire épüljenek. A nád helyett zsindely, cserép vagy deszkafedést ajánlottak. Hiába voltak azonban a szigorú szabályok a szárazmalmoknál előfordultak tűzesetek. Éppen Túrkeve városban fordult elő 1843-ban egy tüzeset. Február 4-én hajnalban a város egyik belterületen épült kettős malma a Dina malom leégett.1 Ebben az esetben szándékos gyújtogatás történhetett a tanácsi jegyzőkönyv állítása szerint. A tanács azonnal vizsgálatot rendelt el de a tettest nem tudták kinyomozni. A tűz oltásánál egyébként a lakosok közül többen segédkeztek, őket később meg is jutalmazták. A keviek később a nádorhoz fordultak, hogy tegye lehetővé számukra a malom újjáépítését - igaz tisztában voltak a rendelkezéssel amely új szárazmalmot csak a településen kívül engedélyez - az eredeti helyen. A szárazmalmokat emberi és állati erővel egyaránt hajtották. A taposókerekes malom a szárazmalmok egyik legősibb típusa. Alkalmazásuk kezdetét Pongrácz Pál a 15. századra teszi. Hazánkban 1858-ig működött Hódmezővásárhelyen Vörös Dániel taposómalma. A malomépület két részből állt a taposóházból és a malomházból. A taposóházban 6-7 m átmérőjű henger forgott. Belső felületét lépcsősen alakították ki, ezen taposott 4-5 ember. A henger a tengelyvégre erősített fogaskerék szerkezettel hajtotta az őrlőkövek függőleges tengelyét. A kerék taposása fárasztó munka, közben pihenni, szuszogni kellett, így elnevezték ,£zuszimalomnak". 1904-ben rendeletet hoztak az emberi erőt felemésztő malom betiltására. A másik a tiprómalom. Ezek jórészt az állati erőt hasznosították. Általában lovakat használtak, de előfordult olyan terület ahol ökröt és bivalyt fogtak be a malom hajtására. Ez is általában két épületrészből tevődött össze. A tiprórészben építették be a vízszintessel 20-25 °-ot bezáró ferde síkban elhelyezett tiprókorongot. Ennek felületét radiálisán elhelyezett csúszásgátló lécezéssel látták el és szalmával kevert földdel vagy nedves homokkal terítették le. A malomházban foglalt helyet a forgásátadó szerkezet és a malomkő. Hazánkban Varsányban (Veszprém m.) még a 20. század elején dolgozott egy tiprómalom. A legelterjedtebb típus a lóval vontatott iárókerekes szárazmalom. A hajtásra használt lóval (ritkábban ökörrel) vontatott járókerék vízszintes síkban forog. Ez meglehetősen tekintélyes méretű 10-14 m átmérőjű, a küllői közé 1 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. (Továbbiakban: JNSZML). Túrkeve ir. Tanácsi jkv. 1843. 103, 135 jkv. szám - Jász-Kun Kerület ir.(Továbbiakban : JKK ) 1843. Fasc. 4. No. 1443. 12
