Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
gőzmalmoknál kezdetben még tapasztalható a malom társas életben betöltött fontos szerepe, de ezt egyre inkább a piac és a kocsma jelentette. A kézi malmok a legegyszerűbb és legkezdetlegesebb őrlési módok közé tartoztak. A munkaeszközök vagy folytonos körmozgást (forgó rendszerű őrlőkő) vagy szakaszos mozgást (mozsár) végeztek. A kézi őrlőkő tulajdonképpen egy kőpár. A magot egy sima felületű kőlapra szórták és egy másik kődarabbal szétmorzsolták. Használtak még törőmozsarat is, ami készülhetett fából, kőből vagy fémből. Ebben a magot egy kalapácsszerű eszközzel törték szét. Ezeknél az eszközöknél a munkavégzés emberi erővel történt. A forgó rendszerű kézi őrlőkövek hajtására alkalmasnak bizonyult a folyóvíz és a levegő mozgásenergiájának kiaknázása. így az emberi és mellette az állati erőt egyre inkább felváltotta a víz- és szélenergia alkalmazása. A középkor kezdetén már számos iparágban alkalmazták a víz és a levegő mozgásenergiáját, de valamennyi szakágban malmoknak nevezik az energiahasznosító és termelő mechanizmusok együttesét. A malom fogalmán a 19. század elejéig azokat a kézmü és manufakturális iparépítészeti létesítményeket értik, amelyek emberi, állati vagy természeti mozgásenergiával működő mechanizmusok. Malomnak nevezik az őrlő, hántoló, törő, zúzó, tépő, tömörítő és daraboló munkagépekkel működő létesítményeket. Ha valaki - akárcsak átutazóban is - napjainkban Szarvason jár, megcsodálhatja a Tonka-féle szárazmalmot és belső berendezéseit. Ma szinte ez az egyetlen szárazmalom, amely eredeti helyén áll és kisebb átalakításokkal vészelte át a századok viharait. A régmúlt idők malmait a használt energiaforrás alapján a következő csoportokra oszthatjuk. Emberi és állati erővel működő malmokra: szárazmalmokra, vízenergiával működő malmokra: vízimalmokra, és szélenergiával működő malmokra: szélmalmokra. Jelen tanulmányban csak a szárazmalmokkal foglalkozunk, a másik két típus is létezett a megye területén de ezek több önálló tanulmány témáit képezik. A szárazmalmok az állati vagy ritkább esetekben az emberi vonóerőt hasznosították. A szárazmalmokat vízben szegény vidékeken és a végvárakban építették elsősorban. A 15-18. században sok szárazmalom őrölt Magyarországon. Evlia Cselebi leírása szerint 1663-ban 150 szárazmalom működött Budán. Egy debreceni összeírásban pedig az olvasható, hogy 1715-ben a városban 48 szárazmalmot tartottak nyilván. Kecskeméten a 19. század elején 81 szárazmalom működött. A szárazmalmok nagy száma főleg azoknál a településeknél figyelhető meg, amelyek az élővizektől távol feküdtek. 10
