Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
szenátorok. Az egyik a „Pene Oldalon (van), mellyen nagy részént hát széna, de Sásas és Nádas is van (benne)... s van rajta 15. szekeres Bogfa (mennyiségű fű)". A másik kaszáló szintén azon a környéken van, de „ a Karga előtt...(és) porongos jó széna van rajta, mindeniknek (ti. két embernek) öt és öt boglya hathat marhára. ”160 Látható, hogy a szigeteken termő tiszta, jó szénát könnyedén meg lehetett különböztetni a vegyes réti szénától, a sásról nem is beszélve. Ebből érthető meg a különbség, amikor az iratok a réten kaszált szénát, gazt vagy sást emlegetnek a téli takarmányok között. A jó sástermő helyeket is számon tartották és vigyázták, mert ezt a növényt - látjuk - ugyanúgy takarmánynak kaszálták, mint a jó szénát adó füvet, tehát megbecsült takarmánynak számított.161 A gyenge, zölden levágott nád ínségtakarmány volt. Nagy aszályok idején, ha a réten nem tudtak szénát kaszálni, sor került a zsenge nádra is. 1790-ben egyenesen életmentő volt, mert, ahogy írják, a lábasjószág mind „éhei veszett volna el, hanemha (a) nád termő és kotús Rétek teljességgel ki száradván, ott nádat nem étethetnének. ”162 1797-ben is ugyanúgy osztották el a nádast, akár átlagos években a kaszálókat. A zölden vágott nádról azt tartották „azon gyenge nád alkalmatos takarmány 's mostani időben ér annyit, mint máskor a jobb nemű széna. ”163 Alig hihető, hogy ez valóban így van, inkább olyan eledele volt a jószágnak, mint az embernek a bengyele. A réti kaszálókat mindig tanácsi engedéllyel és felügyelettel vették birtokba. Amíg a nagy határon kisebb népességnek kellett megférnie, addig kaszáló is volt bőven, de a rét kezelésével, a réti tilalmasokká] már 1737-ben találkozunk. A tanácsjegyzőkönyv szerint a szigetekről kitiltották a jószágot, hogy majdan kaszálók lehessenek. Az ilyen helyeken nem csak a legeltetés, hanem az idő előtti füvágás is tilos volt. De, hajó szénatermés ígérkezett, mint például 1736- ban, akkor kihirdették, ha valaki a szabadon hagyott területen megfelelő füvet talál, vághatja.164 A lakosság számának növekedésével és főként a redempcióval együtt a szabad füvágás is eltűnt. 1775-ben már csak a redemptusoknak osztottak kaszálót a szigeteken.165 160 JNSZML Kg. v.lt.Tjkv. 1800. június 28. 452. sz. 161 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1810. április 7. 15. sz. A réti csőszök ladányi gazdák 16 lovát hajtották be ,,a' Kardszagi rétről” ,s a ladányi halászoktól is azt hallották, hogy a ménes többnyire a karcagi réten van és ott „az öszve rakott sásba sok károkat tesznek.” 1810-ben (Tjkv. 513. sz.) egy boglya sást a tolvajjal, egy köböl búzával fizettetnek meg. 162 JNSZML Kg. v.lt.Tjkv. 1790. július 22. 161 JNSZML Kg. v. It. Tjkv. 1797. június 19. 290., 1797. július 1. 301. sz. Valamint a Református Egyházközség irattára Karcag, A. 1797. július 29. 164 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1736. szeptember 9. 165 JNSZML Kg. v.lt. 1737. május 9., 1752. május 24., 1775. június 10., 1792. június 2. 188. sz., 1793. június 9. 204. sz. és 157-158. sz. jegyzet a kaszálónak hagyott szigetek neveivel. 97
