Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Csikós Gábor: „Gazdák! Ne zárkózzanak el Önök a munkás elől!” (A munkásság érdekérvényesítési törekvései Jászárokszálláson az 1910-es években) / 93. o.

Az 1892 júniusában megtartott fáklyás felvonuláson Ferenc József megkoronázásának huszonötödik évfordulóját ünnepelték. Éjfél körül azonban fiatalok a disznópiac macskaköveit felszedték - éppen útjavítás volt - és azokkal beverték a sötét ablakokat. Kiss Józsefet idézve: „... valóságos utcai harcot vívtak. Megtámadták az elöljáróság lakásait, kövekkel zúzták be az ablakokat. Az adóellenőr lakásának ablakán 137 követ dobtak be, közöttük volt másfél kilós példány is. "

u Az idézet azonban több helyen pontosítást igényel, a betört ablakok tulajdonosai közül egyik sem volt elöljárósági tag. Voltak viszont iparosok, gazdák, egy zsidó kereskedő, de még egy özvegyasszony is, ezek ismeretében kevéssé valószínű, hogy az atrocitásoknak bármilyen köze lett volna a tarnaerki ügyhöz vagy épp a választások eredményeihez. Már csak azért sem, mert a tarnaerki becslőbizottság vezető tagjának, Faragó Emánuelnek (1850-1925) fivérét, Faragó Ferencet (1854-1921) ekkor választották meg belrendőrnek: „Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy az egész fáklyás menetet kezdetétől végéig Horváth Ignác Jász-Árokszállás jelenlegi főbírája és Faragó Ferenc belrendor vezették, majdnem az összes városszolgák és éjjeli őrök kíséretében és hogy e gyalázatos merényletek az ő tudtuk és beleegyezésükkel személyes jelenlétükben történtek, melynek megakadályozását nemhogy megkísérlették volna, hanem biztató szavakkal élesztették is, nem marad egyéb megjegyzésünk csak az, hogy szégyellje magát Jász-Árokszálláson az a párt, mely az intelligencia kipróbált jelöltjeinek megbuktatásával ilyen emberekre bízta a népes község személy és vagyonbiztonságát. "

n Valószínűtlen tehát, hogy a választás eredménye ellen irányultak volna az események, de a tarnaerki földosztás ellen sem, hiszen a megtámadottak között nem hogy nem voltak becslőbizottság-tagok, de még távolabbi rokonaik sem. Sokkal inkább elfogadható az a Csörszárki álnév alatt megjelent levél, mely így summázta a történteket: „Nálunk ezen elítélt mozgalom már a múltban is virágzott. Bizonyára emlékezni fog, hogy a hatvanas évek végén boldogult Pethes Jóska bátyát csak azért dobálták meg itt sárral,- mert akkor még nem volt csinált utunk, tehát nem volt kéznél kő ... A plevnai győzelem idején tartott fáklyás menet alkalmával nem egy ház bánta meg a ki nem világítást. S így bombázták meg hat év előtt a bevonuló képviselőjelöltet és kíséretét. "

13 11 KISS, 1968. 110. p. 12 Jászság, 1892. V. évfolyam, 25. szám. 13 Jászság, V. évfolyam, 27. szám. 1892. VII. 22. 98