Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Szolnok vasútjai (1847-1975) / 55. o.

Tiszavidék mezőgazdasági termékeit - gabonafélék, ipari növények, élőállatok, állati termékek - élénk kereskedelme révén, a város ipara dolgozta fel félkész vagy késztermékké. Fontos szerepet játszott a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar is. A legrégibb szolnoki iparág, a faipar összefügg a só kereskedelemmel. Az Erdélyből származó és a Tisza vízi útján érkező só szállítására olyan eszközök használata volt gazdaságos, melyeket üresen nem kellett viszszavinni. A legolcsóbb szállítás a folyón történő leúsztatás, melynek eszközei a szálfákból ácsolt tutajok. A fa anyagának feldolgozása jelentős kereseti forrást jelentett a város lakosai számára. A tutajok a Tisza partján fekvő tutajkikötőbe az ún."Nagy-Portus"-ba érkeztek. A rönköket fűrészelő gödröket eleinte a sópajták közelében, a Tisza-parton alakították ki. A XIX. sz. végén Szolnokon 8 fűrésztelep működött, ezek azonban már a város déli részén az első vasüti Indóház és a tutajkikötő szomszédságában települtek meg. Az első szolnoki fűrészüzemek 1860 után létesültek. Az üzemek már a környéket is ellátták épületfaanyaggal. A rönköket eleinte ökrökkel, majd lovakkal vontatták partra, majd onnan a fűrészüzem területére. Az 1800-as évek végén naponta 30-40 m

3 rönköt vágott fel az üzem. A búzát hajómalmok és vízimalmok dolgozták fel, majd 1860-tól a sokkal nagyobb teljesítményű gőzmalom. A XIX. század második felében Szolnok jelentősége megnőtt a kapitalizálódó országban. Már az önkényuralom évei alatt igyekeztek kihasználni a vasúti szállítás által nyújtott lehetőségeket. Mivel a vasút végállomása Szolnokon az Ó-szolnoki állomásnál épült Indóháznál volt - a továbbutazók innen közúton folytathatták útjukat a Tisza-hídon át Debrecen és a Tiszántúl felé - a közlekedés zavartalan lebonyolítására már az 1850-es évek elején a vasútállomástól a Tisza-hídig terjedő útszakaszt kőburkolattal látták el.

1 A vasút megjelenése módosított néhány szállítási formát. Lassan eltűntek az utakról a sóval döcögő szekerek, hiszen ezt is lehetett vonattal vitetni. De az emlékezet részeivé váltak a postakocsik is, mert már ezt is feladták a vasútra. A Szolnokot annyira jellemző „bőgős hajók" (gabonaszállító uszályok) ideje is lejárt, mivel a vasút gyorsabban és olcsóbban vitte a búzát. A Pest-Szolnok vasút terve már 1826-ban felmerült, ám ekkor még oszlopokon vezetett, sínen guruló lóvasút építésére gondoltak. Az elképzelést a gyakorlatban is kipróbálták, ám az egy év múlva megépített Pest-Kőbánya lebegő vasút a gyakorlatban nem vált be. Az angol gőzüzemű vasút indokolta, hogy csak a szilárd ágyazatra fektetett sínpároknak van létjogosultsága, ahol gőzmozdonyok továbbítják a vasúti kocsikat. Az 1836. évi XXV. te. már ez alapján jelölte ki a 13 fő vasútvonalat.

2 Itt szeli ANZÉLY János: Magyarország közútjainak története. Bp. 1960. 61 p. Magyar Törvénytár. 1836-1896. évi törvényezikkek. Bp. 1896. 1836. évi XXV. te. "Az 56