Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)
TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.
elenyészett. ni Feltehetően a művelés alá vett területek megóvása miatt irányították a kisújszállásiak az országos és állathajtó forgalmat inkább a délkelet felé eső Karajános útra. A Túri út továbbra is megmaradt viszont a MadarasTiszafüred felé tartó és afelől érkező szekerek számára. Annyira, hogy amikor 1894-ben a karcagi legelők felosztása az utat veszélyeztette, Kisújszállás város polgármestere levélben tiltakozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjánál. A beadványban leírta: a bócsai legelő belsején áthaladó utat a legelő szélére, a karcag-kunhegyesi határra helyeznék át, s ez "Kisújszállástól teljesen elzárná Madarast. Jelenben az útvonal a kisújszállási Karaháton vonul a határig, s folytattatik egyenes irányban Bócsán keresztül a Tíbusz (sic!) csárdának és egyenesen (tovább) a Karczagi és kunhegy esi határszélben, még az 1850iki (helyesen 1852 E. Gy.) tagosítás alkalmával e czélra kijelölt területen folyik tovább a Gergely halomig és így tovább Madarasig." Ha áthelyezik, megszakad az összeköttetés és megszűnik az eddigi útirány. Cáfolta a karcagiak állítását, miszerint ez alig járt út lenne: „annyi bizonyos, hogy a tisza Füred felől Kisújszállás, Turkeve és Mezőtúr felé s vissza irányuló kocsi közlekedés mind ezen útvonalat használja ősidőktől fogva, mint legrövidebb és legjárhatóbb vonalat, s így a megye tekintélyes részén vonul végig egyenes irányban. " m A kifogás alá vett utat a Közép-Tiszai Ármentesítő Társulat 1895-ben kiadott térképén még bejelölték, az 1930-ban készült karcagi határtérképen azonban már nem látható. Érthető, hiszen 1896-ban átadták a forgalomnak a karcagtiszafüredi helyiérdekű vasutat, ami a személy- és a teherforgalmat is meggyorsította. Ma a Ravaszlyuki Hármashatártól a csatorna mentén, a határ vonalán visz út a Gergely-halomig. Megmaradt a Túri útnak a Karajánosi útba torkolló ága is, sőt ma is ezen a néven ismert dűlőút. Iránya viszont a Karajánosmocsár zsugorodásával, az erek, csurgók és más vízfolyások eltűnésével jelentősen megváltozott, a legelőosztállyal pedig a dűlőút szerepét is átvette. Jelenleg a Vajas határrész város felőli („hazulsó") peremén fut végig, s a KecskeiKisújszállás. v. lt. 276. A határperben sokakat kihallgattak, de csak a témánkat érdeklő vallomásokat (azok egy részét) használtam fel. Bődi Nagy István (82 éves Karcag):"A' Kurvahátat tudom, 15 esztendős koromba is voltam ott, Kortsma is volt aztán rajta, ittam is benne Bort a' Nyári Túri Vásárkor...'" Katona Miklós (69 év, Nádudvar) emlékszik „ a' Kurvahát felé is mindenütt nagy Víz és Nád volt." Sóldos János (77 év, Karcag) vallja a Kurvahátat és környékét ,,a' Vizes időkbe Nád vágással, Halászással, mikor a' Víz kisebb volt Kaszállással is a partos helyeken, mióta a' mirhát el fogták töbnyire mindig szántják. " Többen emlékeztek a sós vizű kútra, Szilágyi István (70 év, Kunhegyes): Ld. még Bálás István (51 év, Kunhegyes). Hodossy László (67 éve, Nádudvar) Borbély János (73 éves, Karcag) Vad Sámuel (72) és Vad István (69 év, Karcag), Varga István (67 év, Roff), Oláh János (67 év, Kunhegyes), Szabadszállási Gábor (54 év, Karcag) etc. vallomásait. SZML Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lt. Alispáni iratok. Cs. 52. 3. sz. 38
