Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

irredemptusoknak juttatták. A 640 hold csak a maradék!).

104 A Borda-rét esetében egyébként minden évben tavasszal határozták meg (esetenként a gazdák kérését szem előtt tartva), hogy milyen vetemény kerüljön bele. Néhány példa: 1797-ben búza, 1801-ben kukorica („tengeri"), 1804-ben pihent, 1808-1810ben kukorica, 1818-ban kukorica, 1824-ben árpa, 1827-ben kaszáló, 1828-ban árpa és zabvetés, 1842-ben kölesvetés, 1851-ben „tavaszi mag" volt benne.

105 Mivel ezek az „osztályok" a várostól 10-12 kilométerre voltak, őrzésükre csőszöket alkalmaztak. Amikor 1852-ben a város által használt földeket kiosztották a lakosok között, a Borda-rét évenkénti elosztása eltűnt a napirendek közül, a rét elosztása (1864) után pedig alig találkozunk vele. A mocsarak kiszáradásával pedig, mint földrajzi név vagy fogalom is elfelejtődött. Erdőföld Ma már ez a földrajzi név sincs meg, utolsó nyomait a 19. század végi térképek őrzik. 1864-ben még élő határnév volt, s Varró főbíró jegyezte fel, az egyébként teljesen kopár területet lefedő „erdőföld" név mellé, hogy „egyidőben erdőnek osztatott ki, onnan maradt reá e nevezet. "

m Az erdőtelepítés időről-időre felbukkanó „kényszere" a Helytartótanácstól, közvetlenül pedig a Kerület elöljáróságától származik. Ezen hatóságok parancsai nyomán 1770-től, a határ különböző pontjain kísérleteztek erdővel. A tanács által kijelölt földet felosztották a lakosok között, akik a későbbiekben saját tulajdonul bírták, és szabadon adták-vették a parcellákat, akár a kertet. A kiosztás után a földet felszántották és a város által biztosított makkal bevetették. A magoncok növekedése idején, a tulajdonosok kerti veteményeket (pl. hagymát esetleg dinnyét) termesztettek benne, amivel a telepítvény gyomtalanítása is biztosított volt. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ezen a hasznon kívül, az erdőnek nem sok híve és szakértője akadt Karcagon. S mivel sajnálták rá a jobb földeket „feláldozni", ezért a helyi vélekedés szerint „posványos, azaz erdőnek való", vagy szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területre helyezték azt. SZML Karcag v. lt. Tjkv. 1818. ápr. 5. 295. sz. és ápr. 15. 313. sz. A kiosztást általában a Ravaszlyuknál kezdték, innen haladtak délre, a Karajános irányába. Az irredemptusoknak adott rész viszont már a Karajánosnál van, vagyis addig ért a Borda-rét. SZML Karcag v. lt. Tjkv.-ek. 1798. márc. 14. 217., 1801. szept. 30. 634.,1803. márc. 15. 134., 1805. márc. 17. 127., 1808. ápr. 15. 211., 1810. ápr. 5. 146., 1818. ápr. 5. 285., 1824. febr. 29. 124., 1827. ápr. 17. 175., 1828. márc. 16. 197., 1842. máj. 8. 374., 1851. márc. 10. 122. PESTY, 1978. 155. p. 34